Egy vallásos és egy ateista ember között kialakulhat komoly párkapcsolat, esetleg házasság?

Nincs ellenérv!

Tapasztalat van.

Aki "erősebb" egyéniség, aki meggyőzőbb, az "betöri" a másikat!

Hosszú távon azért nem működik, mert annyi megalkuvás, annyi vita lesz a kapcsolatban, amit nem igen bír ki.

Gyakorlatilag szinte mindenről más a vélemény: politikáról, erkölcsről, hitről, szexről, stb. stb. stb.

Vagy kialakítható a hosszútávú konszenzus (ahol mindenkinek engednie kell!) vagy nem, és akkor kakukk!

Akinek erős a hite, az nem igen enged - és redőny.

Anyám ateista, apám vallásos, és gyakorolja is. 35 éve boldog házasságban élnek. Már sosem vita ez közöttük, de fiatalon meg kellett küzdeniük ezzel, és sok kompromisszumot kellett kötniük.

De kitartottak egymás mellett, mert annyira odáig voltak egymásért, és azóta teljesen összecsiszolódtak ilyen szempontból is. Elfogadták a másikat, és úgy szeretik egymást ahogy vannak, tiszteletben tartják a másik világnézetét. Egyébként minden másban 100%ig együtt vannak, mindenben egyezik a véleményük. Anyám szépnek tartja, hogy apám tud hinni, apámnak meg bejön, hogy anyám kitart a véleménye mellett. Kb ennyi. Annyi, hogy apám miatt vallásosra neveltek engem meg a testvéreimet, de később, felnőttként persze mi döntöttünk.

Szóval szerintem működhet, de biztos, hogy vannak nehézségei, csak tapasztalatom szerint legyőzhetőek ezek is.

Elég hasonlatos egymáshoz a két tábor elvakult ága, ezért végül is miért is ne?

Mindkettő körömszakadtáig védi a saját igazát.

Mindkettő zsigerből elutasítja a másik nézeteit.

Mindkettő szentírásnak veszi, hogy amit ő hisz az az igaz és minden más nem.

Mondom ezt agnosztikusként, szívesen meghallgatom mindkét tábort.

Párom hívő, de nem az a fanatikus, én már nem.

Még az esküvőnél nem tartunk, de nem tudom, hogy egyáltalán képes leszek-e templomban esküdni. De remélem párom majd nem szeretne.

Hmm, nos előre mondom, hogy sosem voltam fanatikus vallásos, nem is leszek. De vallásos vagyok normális mértékben.

Volt egy ateista pasim, aki nagyon is szerette ezt hangoztatni és való igaz, hogy az erősebb személyiség “betöri” a másikat. Amikor együtt voltunk, én is hajlottam az ateistaság felé. De sosem volt ebből vita, mindketten intelligensek voltunk, nagyon nagyon ritkán merült ez fel témaként, akkor is érdeklődve hallgattuk a másik érveit. Engem meggyőztek általában az érvei, de mondom, nem foglalkoztunk ezzel a témával. Teljesen jól működtünk, annak, hogy szétmentünk semmi köze a valláshoz. Értelmes ember meg amúgy sem akad fenn ilyeneken. Ha az egyik már görcsösen meg akarja “téríteni” a másikat, akkor halott ügy tényleg.