Milyen párkapcsolati oldalról megélni és megfigyelni azt, ahogyan egy lányból nő lesz (elsősorban lelki szempontból)?

Màsok lesznek a prioritasai.

Eleinte bulik tanulas karrier es az önelfogadason külsösegeken van a hangsuly dramat csinal abbol ha elcseszi a hajat a fodrasz, elsö szerencsetlenkedesen az allaskeresesnel aztan a munkahelyi beilleszkedesi zavarok

Aztan kesöbb stabil jövedelemnel anyagiasabb lesz nem türi ha a baratja elmaradt mellette es csak viszi a penzt tulajdonkeppen nem lehet vele gyüjteni es megalapozni hàzat hàzassagot

Közben szamos bukkano lehetseges bizonytalansag abban ki az igazi hol a pasi hol a nö csalhatja meg a parjat. Vagy lesz vege. Ha ezen tullendült mindenki es a ket felnek stabil jövedelme van es együtt maradtak onnan az eredmenyeket szeretne latni. Meg tudjak e venni a hàzat elveszik e felesegül gyerekszülesi mania kerül elöterbe ha a pasi huzna halogatnà akkor az szül kenyszerhelyzeteket megint netzes nem keres e màst aki fel is csinalja.

Azutan az uj hazban es gyerek mellett kezd beleörülni a hazimunkaba. A pasik altalaban nem veszik fel a tempot maradnak a munka plusz szabadidö felallasnal a gyereket hazimunkat hanyagoljak hivatkozva arra hogy ö keres többet ez megint vitaproblem esetleg vàlook lesz.

Aztan vagy belenyugszik abba hogy a pasijat ki kell szolgalni a penz miatt es nem tud lelepni elköltözni a gyereket idegesen feszülten nevelei idegileg kibukik, vagy megint vàlàs eselyes a dolog a pasik ilyenkor is lazan felrelepnek. A prioritasa a csaladi fészek a nönek es önmaga hogy lehessen ez mellett élete is ebben fontos hogy partner legyen a parja.

Aztan ha mindezek mellett mèg együtt maradnak kirrpülnek a gyerekek amit megint nehrzen visel az anyàk föleg a fiukat nemigen engedik el minden baratnöjet utàlnak. 40 év körül figyelnek be a betegsegek ez a pasik veszélyeztetett kora is aki nem kap szivinfarktus 40 50 évesen az sokaig fog élni.prioritas lesz a gyerek bnöjének utàlata meg a betegsegek az öregedes miatt frusztralt lesz igy neki all fiatalakkal flörtölni az ego miatt.nem lép ki mar ezen a ponton mert nincs hova mennie nem adja fel az anyagiakat.

Aztan kirepülnek a gyerekek jobb esetben nem munkakerülö drogosak lesznek hanem megtalàljàk a helyüket es onnanstol leesik egy hatalmas teher roluk ujra mennek fodraszhoz meg baratnökhöz képesek nem balhezni mar azon hogy a ferje nem a szennyeskosarba teszi a zoknit, es egesz hetvegen csak tv zik. Es mindez nyugdijig.

2-es, szakadtam a röhögéstől, ezt nagyon jól leírtad. Sajnos a legtöbb házasságra ez igaz.

Én úgy cseleztem ki ezt a dolgot, hogy olyan pasit választottam, akinek már vannak gyerekei, így engem nem csesztet a szüléssel. Ráadásul idősebb is nálam, így már megbecsül, nem fut a farka után. Anyagilag is kicsit jobban állok nála és saját lakásom is van, ahova bármikor vissza költözhetek. Tehát engem kijátszani, vagy zsarolni senki semmivel nem tudna.

Sokan ott szúrják el a házasságot, hogy függővé teszik magukat a párjuktól. Vagy anyagilag, vagy a gyerek miatt, vagy mindkettő miatt. Mikor pedig gáz van, nincs menekülési útvonal.

Persze tegyük hozzá, hogy egy jól működő kapcsolathoz intelligencia is szükségeltetik mindkét fél részéről.

A 2es válasz szerintem nagyon találó az esetek 90%ban. :D

Akkor én valahol a "legyenek eredményeknél" tartok a stabil anyagi háttérrel. XD Nekem több barátom volt, mert általában az összes leragadt a 2es által vázolt állapotok elején. Akivel 20 évesen jöttem össze, az csak kinézett valahogy, aztán annyi, semmi nem érdekelte, akivel 23 évesen, az nem volt hajlandó elkezdeni önállósodni, családban gondolkozni, csak így tingli tangli munka, stb.

Így 28 évesen arra jöttem rá, hogy ha a te szinteddel azonosan álló férfit keresel, akkor kb 10 évvel idősebbet kell keresni. 28 évesen van lakásom, jó munkám, kocsim, amit én vettem egyedül, és tényleg szeretnék is megállapodni, de erre egy 28-29 éves még bőven nem hajlandó és az se biztos, hogy egyáltalán még nem az anyja tartja el. De egy 38 éves már simán és azt el se kell tartanom.

Ez tipikusan olyan Coelho idézet szintű nyáltenger, aminek nincs viszonya a valósághoz. Kb mint amikor a női deflorációt ilyen transzcendens, mindent megváltoztató, különleges, csodálatos élményként írják le, a valóság helyett. (Kínos, a lány zavarban van, passzívan viselkedik, és fáj neki.)

A leíras alapján valami nagyon pozitívnak képzelheted, mint amikor gyorsított felvételen nézed, hogyan nyílik ki egy virág, vagy ilyesmi. A valóságban meg szó nincsen erről, inkább a megkeseredés, az iskolai, munkahelyi, anyagi problémák előtérbe kerülése formál valamit az adott illetőn. Szóval nincs szó ilyen pozitív irányú fejlődésről. A traumák tesznek felnőtté, mindig törve egyet azon a naív gyermeki lelken, férfiakén és nőkén egyaránt. Ha te felnőtt vagy, tudod hogy milyen a felnőtté válás.