Létezik két ember között erős vonzalom, vágyakozás a másik után annak ellenére, hogy az érzelmek nem lettek kimondva egymásnak, és leplezett, kölcsönösen plátói az érzés valamiféle akadályozottság miatt?

Az első hozzászóló azon pontjával lehetne vitatkozni hosszasan, hogy ,,foglalttal nem kezdtem ki, annál több eszem van".

Szerintem szerelemben, vonzalomnál, ahol érzelmek vannak, és egy mély megmagyarázhatatlan kötődés, nincs ész. Nem az eszünkkel döntünk, hogy na most ebbe és ebbe lehetek szerelmes, a másikba nem.

Szerintem elég nagy bajok lehetnek nálad, ha ez alapján esel szerelembe, mert az akkor valójában nem is az. A zsigerből jött szerelemnek, szimpátiának nem lehet megálljt parancsolni. Az jön, ott van, és történik aminek történnie kell.

Lehet családok, házasságok szakadnak szét, mert az ember rossz időben volt rossz helyen, és anno azt hitte megtalálta az igaz szerelmet, aztán találkozik ezzel az új emberrel és bumm. Nem lehet ilyenkor racionális érvek szerint gondolkodni. Az érzelmek nem erről szólnak. A vonzalom szép dolog, függetlenül attól, hogy tiltott- e vagy nem.

Különben is mi emberek állítottunk fel egy olyan mesterséges rendszert, ahol nagy korkülönbséggel, plusz utólag egy házasság után már nem tudod megtalálni a szerelmet. Dehogy is nem. Lehet. És ha nem is hosszútávú a dolog, egy rövidke kis kaland megtörténése néha sokkal többet jelent az adott személyeknek, mintha soha nem lett volna semmi, és évek múltán is egymáson jár az agyuk. De ez az én véleményem.

Kedves Utolsó, igen, erről beszélek. Átérzem a helyzeted, csak annyi, hogy nő vagyok.

Remek, hogy meg tudtátok tartani a baráti kapcsolatot, nagyon nehéz ilyen helyzetben normálisan viselkedni egymással, visszafogni magad, és ezért néha átmehet flegmázásba az egész.