Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lehet a neve ennek a lelki "defektnek", és legfőképpen: hogyan tudnék kigyógyulni belőle?
Teljesen el vagyok keseredve. Lassan 34 leszek, sok-sok évi plátói szerelem után két éve végre jött az életembe egy olyan hús-vér férfi, aki tisztességes, kedves, intelligens, jóképű, engem akar és velem tervezi leélni az életét, én mégsem vagyok boldog (noha szeretem őt, csak nem szerelemmel), és most is egy olyan férfiről álmodozom, aki közel van, mégis elérhetetlen, mert párkapcsolatban él, és vszínűleg nnem is vagyok az esete (bár ha találkozunk, egész jókat beszélgetünk). A szívem mélyén érzem, hogy nem olyan, mint amilyennek elképzelem, és soha se lennénk boldogok együtt, mégis vágyódom utána..., éppen úgy, ahogy az egész életemet kitöltötte a reménytelen vágyakozás olyan emberek után, akik ideálisnak tűntek, elméletben közel voltak, ilyen-olyan okokból viszont mégsem lehetett közöttünk semmi. A vicc az, hogy olyan is volt közöttük (igaz, ő még tizenéves koromban), akit én kosaraztam ki, ráadásul kétszer is, majd amikor már köszönésre se méltatott és járni kezdett egy másik lánnyal, éveken át (!) vágyakoztam és sírtam utána, és arra vártam, hogy újra megkeressen.
Tudom, hogy ez nem normális, de mit tudnék tenni? Csak nagy ürességet érzek magamban, és bezártság-érzést, amikor a barátom a jövőnkről beszél, és, hogy gyerekeket szeretne. Úgy érzem, mintha a családalapítással börtönbe kerülnék és végleg bezárulna az életem, és mintha már semmi jó se történhetne velem a jövőben. Szeretem a barátomat, de sokszor azt szeretném, hogy megint egyedül legyek, és az elvi lehetősége meglegyen annak, hogy bármikor besétáljon az ajtómon a Nagy Ő.
Tudom, hogy ez az egész több sebből vérzik, a hiba bennem van stb., de nem tudom, mit kezdhetnék az üresség-érzéssel, hogyan becsülhetném meg jobban a férfit, aki mellettem van, és hogyan lehetnék boldog mellette, illetve tehetném őt boldoggá. :( Nincs pénzem pszichológusra, de talán, ha legalább azt tudnám, mi a betegségem neve, találhatnék jó könyvet a témában, ami segíthetne...
válasza:#20 családi és egyéb mintákkal kapcsolatos felvetése is átgondolandó lehet, Kérdező, nálam legalábbis van gond ezekkel is. Szakember nélkül nehéz rajta dolgozni, de pl. Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. könyve jó lehet, én azzal szemezgetek, tervezem majd elolvasni.
A #18-ból számomra így az jön le, hogy a barátodra igazából soha nem is vágytál úgy, nem volt szerelem már az elején sem. Nem szeretnék indiszkrét lenni, de a "kémia" működik? Kicsit ez olyan, mintha racionális szempontok alapján "magadra erőltetted" volna az egészet. Nem rossz, de nem is igazán jó így... Csak ugye ha ezt eldobod, akkor megint marad a plátói, azaz lényegében a semmi, 30+-osan. Piszok nehéz helyzet, átérzem teljesen.
Egyébként nekem a netes társkereső egyrészt a célzottsága miatt nem jön szóba, nekem úgy nem megy, mert erőltetettnek érzem, csak spontán... Másrészt a fotó miatt, nekem a külsőmmel is van gond, képeken pedig még rosszabbul nézek ki. Profi fotókat készíttetni, ezzel "csalni" nem szeretnék.
19-es: köszönöm, kedves vagy :) , de valójában nagy a probléma, nagyon nagy mélységeket szoktam megjárni, és tényleg annyira rossz az üresség-érzés. :/ Az a baj, hogy a kényszerbetegségen túl is eléggé labilis vagyok érzelmileg, így még a közös élet - ami nemsokára elkezdődik - is tartogathat kihívásokat. De az vszínűleg igaz, hogy számomra a "valóság" a legjobb terápia...
20-as: persze, nyugodtan beleszólhatsz (bármikor) :) , de azt hiszem, keverted az egyik válaszoló és az én hozzászólásaimat. :) ... De nem baj, mert a lényeg ugyanaz.
Ami a kapcsolati mintát illeti: a szüleim együtt vannak, jó házasságban, de gyerekkoromban rengeteget veszekedtek, és ezeket a veszekedéseket általában apukám kezdte (vagy legalábbis, én úgy érzékeltem), én pedig - mivel tipikusan az az anyukája szoknyájába csimpaszkodó lány voltam - magamban mindig anyukám pártján álltam. Anyukám "szerepe" soha nvolt vonzó számomra. Ő mindig is kiegyensúlyozott nő volt (most is az), de pl. keveset költött magára, nem járt el sehova, csak a családdal (igaz, együtt rengeteg helyen megfordultunk), és emiatt nekem mindig úgy tűnt, az anyák élete csupa lemondás. Ez lehet, hogy hülyeség - pláne, ha megnézem a mostani anyákat -, de vhogy bennem élénken él ez az elképzelés...
Amúgy a szerelemben tényleg idealizálok: vszínűleg túl nagy érzelmeket várok, és kb. vmilyen "csodát". Holott lehet, hogy a Nagy Ő már be is sétált az ajtómon, csak éppen én nem vettem észre... És igen..., attól is félek, hogy nem lehet "átugrani" a kimaradt időszakot; mivel én nem fejlődtem évekig, lehet, hogy most jön az a fejlődési szakasz, amin mások kb. tizenöt és huszonöt éves koruk között mennek át, és ennek a következménye az lesz, hogy a barátommal törvényszerűen szétmegyünk... Nem tudom, de ijesztő ez a hatalmas lemaradás, és, hogy én még igazán nem is élvezhettem az életet.
21-es: igen, a kémia működik, de az sajnos igaz, hogy a plátói szerelmek, vonzódások mind sokkal erősebbek voltak. Még ha tudom is az eszemmel, hogy ha azokkal az emberekkel összejöttem volna, vszínűleg ugyanúgy csökkent volna a lelkesedésem... Egyébként a barátommal való kapcsolatomban nem jött elő az, ami korábban: hogy olyan nagyon magamra kellett volna erőltetnem a találkozókat stb., így ilyen szempontból fejlődtem. És a racionalitás sem játszott igazán (max. inkább a korábbi sok csalódás, és az érzés, hogy "nem lehet, hogy ez se működjön, amikor tök rendes"), mert korábban is próbáltam járni férfiakkal, mégsem tudtam magamat rávenni. Szóval, ő sok szempontból tényleg más. Ezért is kellene boldognak lennem, és azt éreznem, hogy nem akarok mást...
Ó. Talán csak Te érzed így. :) Ne tudd meg, én mennyi kört lefutottam magamban, míg végül le mertem vetkőzni. Aztán kiderült, hogy a barátomnak úgy tetszem, ahogy vagyok. Ha tudtam volna korábban, hogy akár vonzó is lehetek (igazán) egy férfi szemében, talán ma nem itt tartanék. (Ja! az én fotóim is borzalmasak...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!