Nők,lányok!Milyen drága ajándékot fogadnátok el a párotoktól ha már a kapcsolat stabil lenne és hosszú ideje tartana?Van értékhatár vagy olyan dolog aminek nagyon őrülnetek?

Nem értem, hogy miért álszerény az, akinek nem kell drága dolog. Egyszerűen nem tudok drága dologra gondolni, ami kellene. Vehet bundát meg gyémántot, autót, ezeket nem hordom, nem tudok vezetni.

Amikre most fogok költeni, azokat fizetheti. Fóliák, hogy pár bútort befedjek vele, darabja 2-3000 ft, kollagén italport, most akciós úgyis, vagy vegyen új videokártyát a laptopomba, ha akar, de ezekre mind van pénzem. Faberge tojást meg nem akarok a felső polcra, minek? Költsünk pénzt, mert van?

Anyukám ugyanez, mindig venni akar valami drágát, és nem tudja senki lebeszélni róla. Egyszer mondtam, "de jó teleszkóp", és kaptam egy qrva drága teleszkópot karácsonyra. A szívem belefájdult, hogy olyat vett, ami nem kell. Egyszer sem használtam, pár hónapig állt a nappaliban, most szétszerelve ott van a nemlétező Faberge tojásom mellett.

Az ajándékozást simán értem, de hogy miért kell az ajándéknak drágának lennie, azt nem értem.

De nem akarom, hogy egymilliót költsön rá, mikor 40 ezerből is megvan. És én nézném, hogy de drága, mert az jutna eszembe, ez egy hülyegyerek, aki csak szórja a pénzt.

Nem tudom, nekem sokkal többet jelent, ha olyat vesz, amire figyelnie kellett, és nem "pasis" dolog. Mondjuk pont az ellentéte. Mert könnyű megjegyezni, hogy videokártya. De nemrég rendeltem lakkokat, magamnak festem a körmöm, és írtam egy listát, majd abból csak párat rendeltem meg, amik nagyon hasonlítottak, azokat nem, de sokat gondolkoztam. Ha megtalálná a listát, és megrendelné a lakkokat, az nekem egymilliót simán érne.

Lehet, hogy azért nem értem ezt, mert egyrészt nehezen válok meg a megszokott dolgaimtól, másrészt kiválasztani valamit sokkal nagyobb élmény, mint megkapni. 12 év alatt volt 3 laptopom, és mindegyiket addig nyúztam, míg a billentyű konkrétan le nem tört. Nekem "bele kell szeretnem" valami újba, különben nem érzem a sajátomnak. A mostani laptopomat is el kellett mennem megnézni, hogy milyen rajta az egér, matt-e a képernyő, a billentyűket milyen érzés lenyomni, milyen hangjuk van. Telefon dettó, látnom kell, mennyire van lekerekítve a sarka, milyen érzés kézben, mennyire széles, magas, milyen hátlapokat tudok rá venni aliexpress-en.

Ha elmondanám neki, hogy konkrétan ez meg az kell, halál pontosan leírva, mekkora, milyen szín, hány darab, stb., akkor örülök. Az ajándéknak, amire szükségem van, örülök, a meglepetésnek, amiről nem tudok/amit nem akarok, azt nem szeretem. De ez gyerekkoromban is így volt.

Mi, a párommal, nem vagyunk nagy "ünnepnapot/évfordulót tartó típusúak", de én, nőként, (ha már hozzánk szólt a kérdés) sokkal többre értékelem azt, ha a párom inkább a hétköznapokon figyel rám apró kedvességekkel, mintha kb. az év öt napján kapnék valami baromi drága xart.

Csak hogy egy teljesen friss, mai példát említsek: este 6 körül iszonyatosan megkívántam a kólát, de baromi lusta voltam már ahhoz, hogy kivánszorogjak venni egyet. Fél óra múlva érkezik a párom, egyik kezében kólával :). Persze ebből nem azt akartam kihozni, hogy okvasnunk kell egymás gondolataiban, hiszen a párom tudja, hogy szeretem a kólát, ezért véletlenszerűen hozzott, mikor nagyon megkívántam. Viszont a lényeg pont ez. Ez, hogy tudja, hogy szeretem a kólát és sokszor hoz hazafelé nekem. Na jó, kicsit (nagyon) hosszúra fogtam, de a lényeg átjön, remélem.

23 Ok, de a tobbseg nem ilyen szorszalhasogato, nekem egy laptopnal boven eleg, ha nem otromba, amugy meg a teljesitmeny a lenyeg. Halalosan nem erdekel, milyen rajta nyomkodni a billentyuket, kb egy het alatt mindent meg lehet szokni egyebkent is.

Meg ugy en bloc az egesz szoveg amit irsz, az kb szerintem alig jellemzo valakire. Ok, te lehet nem vagy alszereny, de masok igen. Annyira nyomatjak a ferfiak ezt az aranyaso dumat, hogy sok no mar nem tud oszinten orulni valami draganak, nehogy annak nezzek.

De én örülnék valami drágának, ha épp szükségem lenne valami drágára. Most direkt törtem a fejem, egy klímának örülnék. Fogalmam sincs mennyi, ha 1 millió, akkor is örülnék neki, ha 100 ezer.

Nem nevezném magam szőrszálhasogatónak, egyszerűen van egy ízlésem. Nem jó ízlés, csak a sajátom. Nekem számít a billentyű. Meg minden. De mondom, ezért nem értem az ilyen csajokat, akik "juj, a pasim vett egy iPhone-t". Nekem olyankor az jut eszembe, hogy amúgy akartál új telefont? Vagy ha hozzád vágnak valamit, azt használod? Olyan szín, amilyet akarsz? Nem túl széles, fel tudod venni a telefont fél kézzel (nekem nagyon kicsi a kezem)?

Pont ezért nem értem a kérdést, mert az, hogy nekem mi kell ajándékba, az független attól, hogy mennyi az ára. Akkor zavar a drága dolog, ha felesleges és irracionális. Ha vesz egy egymilliós gépet, mikor imádom a mostanit, csak egy 40 ezres kártya kell bele, akkor arra gondolok, hogy nem figyelt rám.

"Csak hogy egy teljesen friss, mai példát említsek: este 6 körül iszonyatosan megkívántam a kólát, de baromi lusta voltam már ahhoz, hogy kivánszorogjak venni egyet. Fél óra múlva érkezik a párom, egyik kezében kólával :)"

Nem hiszed el, a nővérem majdnem ugyanezt mesélte a napokban. Hogy evés után szeret Pepsit inni, mert megbüfögtetni, és azt hitte, nincs otthon kóla, de kinyitotta a hűtőajtót, és ott volt, mert a párja vett neki. És odafordult hozzá, hogy nem szeretett még ennyire senkit. :D Ez annyira tetszett.

Utolsó, erről van szó 🙂.

Sokkal jobban értékelem a hétköznapi, apró kedvességeket, mint mondjuk egy kétmillás gyémántgyűrűt.

Nem tudom, meg soha nem voltam ilyen szintű komoly kapcsolatban... plusz nem szeretem az ajándékozást

Nekem az ajándékozás nem fontos