Ki hogy megy bele egy kapcsolatba? Van annak értelme ha nem akar veled előre tervezni?

A valóság az, hogy senki nem fog már ilyet mondani, mert tudja hogy túl nagy terhet rak vele a másikra, amitől rendszerint a partner tényleg meg is ijed. Egy esetben lesz ilyen, ha érzi, hogy a másik ezt akarja hallani, de mennyire komolyan vehető, hogy már rögtön örök életet tervez veled?

Tehát ha azt mondja hogy majd lesz valami, azzal ezt a bizonyos terhet leveszi a vállatokról és nyugodtabban tudtok ismerkedni. Ettől még a házasságról, gyerekről, összeköltözésről, családról, pénzügyekről való általános gondolkodás, illetve hogy ki mennyire gondolja komolyan a kapcsolatot, minél előbb legyen tisztázva, vagy csak időt pazaroltok ha nem egyezik.

Hát nekem mindenki megjátsza hogy komolyat akar, meg összeköltözés, csak azt nem tudom soha hogy és ebben én ugyan mikor fogok szerepelni. Azaz tőlem vagy mástól?

Igazából én nem is tudom ettől (az ő láthatatlan terveitől)függvénybe tenni magát a kapcsolatot.

Én mindig azt nézem amit látok. Hogy mit nyújt a másik. Látom e rajta hogy szeret/szerelmes, segítőkész e, szívesen van velem, vagy inkább huzza halogatja a randikat, elég neki e a szex belőlem, vagy többre is vágyik Velem(progik, beszélgetések, minőségi idő), rajtam kattog e vagy csak mellékes unaloműzőnek tart, mennyi akarom van benne, pl ha lemondok egy randit csalódott e vagy le se ejti, nem téma. Meg nem is sorolom tovább.

Én a jelen állapot minőségét nézem mindig. Ami van. És nem azt amiről dumálnak csak.

*volt olyan mamahoteles srác aki házasságot meg gyereket akart tőlem, csak épp nem akart elköltözni anyutól azaz velem összeköltözni mert anyu mellett éri meg neki anyagilag lenni.

Tetteiből látszik meg a férfi nem a szavaiból.

És még ő volt felháborodva hogy ez esetben én azt mondtam neki hogy köszi én ebből nem kérek.

Olyannal nem kezdek kapcsolatba, akinek nincsenek komoly tervei. Nyilván senkitől sem várom el, hogy az első randi után térdre boruljon és megkérje a kezem, mert ezt sem tudnám komolyan venni, de igenis az első 1-2 randinkon én megbeszélem a potenciális jelölttel, hogy amúgy hogy gondolkodik a jövőről, szerepel-e benne házasság, gyerek, kb milyen időtávban gondolja ezt megvalósíthatónak, egy hipotetikus, ideális jövőben persze. Akit ez elriaszt, az jobb is, ha megy, aki nem képes összeszedetten elképzelni a jövőjét, azzal később se lesz lehetőségem normálisan megbeszélni a terveket.

Az, hogy ezeket a terveket velem vagy mással akarja-e megvalósítani, az nyilván a gyakorlatban kiderül. De azt elvárom, hogy záros határidőn belül eldöntse, velem képzeli-e el a jövőjét, vagyis mondjuk egy hónap ismerkedés után még mindig ne ott tartsunk, hogy vacillál köztem meg három másik potenciális barátnőjelölt között, egy év után ne csak heti kétszer fussunk össze dugni egy órára, hanem ott már azért legyenek elég konkrét tervek az összeköltözésre, további közös életre. Ha ezek nincsenek, akkor csak időhúzásról beszélünk, nem komoly kapcsolatról, legalábbis amennyiben az egyik fél (jelen esetben én) összeköltözős-házasodós-gyerekvállalós hagyományos családmodellben képzeli el az életét.

Én az első randin terítettem a kártyáimat. Nem akarok már gyereket, férjet, viszont szeretnék egy harmónikus kapcsolatot. Neki nincs még gyereke, fontosnak éreztem hogy ezt tudja, mielőtt komolyodik.

A 3. randin láttunk egy babakocsis nőt és mondta, hogy ő is akar családot, meg majd gyereket. Ez volt az utolsó találkánk, nem találkozom vele többet. Minek húznám az idejét? És még ő néz bolondnak.