Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Első szerelem 6 év múltán is?
Sziasztok!
Megpróbálom röviden összefoglalni. Az első barátommal közel 3 évig voltunk együtt, és mindketten elsők voltunk egymásnak. Ő akkor 18, én 15 éves voltam, tehát nagyon fiatalok. Nem használt ki, tényleg szeretett, és én is őt. Viszont voltak problémáink, és nagyon nehéz volt tőle elszakadni, sokáig (kb fél évig) keresett még a szakítás után. De elszúrta, tiszteletlen volt velem (ezt most nem fejtem ki), ami nekem már nem fért bele a kapcsolatba. Majd a szakítás után az édesanyám előtt is megpróbált engem bemocskolni, hogy "elmondja, szerinte hogy történtek a dolgok" (persze mind hazugság volt).
A szakítás óta 6 év telt el. Kérlek, ne ítéljetek el, és ha tudtok, akkor segítsetek. A lényeg, hogy azóta volt 2 hosszabb kapcsolatom, mindkettőn sikeresen túltettem magam, pedig nagyon szerettem őket is, de tudtam, hogy tovább kell lépnem. Viszont azt vettem észre, hogy amint szakítottam egyikkel-másikkal, következő éjszaka már az első szerelmemmel álmodtam. Ezek az álmok mindig olyan valóságosnak tűnnek, mintha tényleg ott lenne velem, és nem csak az emlékeim vetítenék ki őt. És ezek az álmok kiváltják belőlem a vágyakozást. Hogy bárcsak egyszer újra beszélhetnénk, nem feltétlenül szeretném újrakezdeni, de olyan jó lenne csak megölelni, csak letenni a csatabárdot végre. Igyekszem őt elengedni, de olyan mintha kötne hozzá valami. Miközben van önbecsülésem, tudom, mennyi fájdalmat okozott anno, és valamiért mindig eszembe jut, hogy mi van ha ő is csak kisfiú volt akkor?
Sprituálisabb magyarázatokat is szívesen fogadok, bármit, ami jóindulatból fakad. Ez örökre így lesz már? Mit tehetnék?
Köszönöm szépen!
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:Voltak korábban plátói szerelmeim, de az első, amiből lehetett volna valami, 16-20 éves korom közt alakult. Azért mondom, hogy alakult, mert 16 évesen még észre se vett, 19 éves koromban figyelt fel rám. Ez is plátói maradt, de ebből azért lehetett volna valami, csak túl bonyolult volt az egész. Azért volt köztünk sok soha ki nem mondott közeledés. Én nagyon megszenvedtem. Végül én löktem el magamtól, de soha nem éreztem azt rajta, hogy biztos lenne abban, hogy akar engem, szóval muszáj voltam ezt meglépni. 10 évembe telt kiheverni, addig nem is tudtam szerelmes lenni másba. Volt közben kapcsolatom, de nem voltam se szerelmes, se boldog. 29 éves voltam, amikor újra szerelmes tudtam lenni. Ez a fiú stornózta az agyamat, törlődött az a nagy szerelem. De érdekes módon, amikor hullámvölgybe ért a kapcsolatunk, de érdekes módon elég volt egy komolyabb vita is, azonnal azzal a régi sráccal álmodtam.
Biztos, hogy van egyfajta bevésődés, ami miatt később már nem tudunk olyan szinten kötődni, mint fiatal korunkban.
De én azt is átéltem, hogy 20 évvel később, 40 éves koromban olyan szerelmes lettem, mint amilyen annál az első nagy szerelemnél voltam. Az a tipikus kézremegős, gyomorliftezős, elpirulós szerelem. Jó nagy meglepetés volt, mert egész addig azt hittem, az a 29 éves kori szerelem azért nem volt olyan kézremegős soha, mert már kinőttem belőle és több az önbizalmam. Aztán tessék, 40 évesen úgy remegtem, mint a kocsonya a közelében. Ezek szerint mégse nőttem ki. Mondjuk ugyanúgy nem jött össze, mint a 20 évvel korábbi.
Kedves 7.!
Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. Igazából annyira érdekes ez az érzés... Kicsit olyan is, mintha azt a naivságot hiányolnám, azt a gyermeki lelket, aki akkor voltam. És valószínűleg ez is köt az első szerelemhez. Még azért bízom benne, hogy egyszer véletlenül összefutunk, és akkor legalább megvilágosodhat előttem, hogy elveszett minden köztünk, ami régen megvolt, vagy van ott még parázs. Talán ez is úgy alakul majd, ahogy lennie kell :)
Köszönöm szépen 9-es! Nagyon drukkolok nektek!!!
6 éve nem is beszéltünk... Fél évvel a szakítás után ráírtam, mert éreztem, hogy nem szeretném ha így érne véget. Olyan hűvös volt, persze tudtam, hogy csak azért, mert túl büszke volt érzelmeket mutatni. Aki tényleg semleges a másik felé az nem igyekszik azon, hogy minél távolságtartóbb legyen.
Akkor beszéltünk utoljára... Én azért nem keresem, mert akkor azt a reakciót kaptam. Úgy érzem, hogy neki kéne keresnie ezúttal ahhoz, hogy bármerre el tudjunk indulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!