Tanácsot várok a szerelemi életemhez. Részletek lenn. Mit tegyek? N

Tudnotok kell rólam, nem vagyok az a szerencsés a szerelemben típus. És tisztában vagyok vele, ez igen nagy részben a saját hibám. Volt az a rossz tulajdonságom szinte egész életemben, hogy sose a férfit láttam a partnereimben, hanem egy afféle nyersanyagot, akiből majd később álmaim férfiját faragom. Persze, senkit se lehet megváltoztatni. Főleg nem alapjaiban véve. Aki változik, az csak sok idő alatt, önmagától. Sokszor leálltam olyan férfiakkal, akin a vak is látta, nem őt keresem, nem azokat a belső értékeket és jellemvonásokat, amikkel ő rendelkezik, mégis kezdtem vele, mert biztos majd mellettem azzá válik, akire szükségem van. Ilyen hülye voltam. Jártam amúgy pszichológushoz is, pedig sose robbantam le, csak úgy jól esett, és sok mindent rendbe tett a fejemben. De ez csak az előéletem, a kérdés nem is erre vonatkozik.

Másfél éve szingli vagyok. Én eldöntöttem a legutóbbi kapcsolatom végén, szeretnék egy teljes évig egyedülálló maradni, erre van szükségem. Nos, abból másfél év lett, mert nem ismertem meg senkit. Most azonban megismertem valakit. És most, ezzel a férfival tényleg az van, hogy nem akarom megváltoztatni, illetőleg minden, amit keresek egy partnerben, megvan benne. Tökéletes lehetne minden, hisz mindketten házasságot szeretnénk és gyermekeket, és most még pont benne vagyunk a korban, hogyha összejövünk, mondjuk hogy 1 év múlva egybekelünk, aztán jön a gyerek, akkor nem késünk el. Mert 3-4 év múlva szerintem én már nagyon-nagyon el lennék késve a gyermekvállalással, épp vagyok most még pont időben. Koromat nem írom le, de nagyjából úgyis tudjátok ennyiből. És pont most ismertem meg ezt a férfit, aki ugyanígy szeretné: házasság maximum 1-másfél év múlva, és egyből jöhet a baba, esetleg utána nem sokkal még 1, ha úgy alakul. Neki is nagyon szimpatikus vagyok, nekem ő is az. Nekem már az is egy kisebb csoda, hogy most olyasvalakivel ismerkedek életemben először, akit nem akarok megváltoztatni, akire nem nyersanyagként tekintek. Bemutattam a férfit már otthon is, egyetlen egy barátnőm van, neki is. Mind azt mondták, hogy milyen rendes ember, nagyon nagy szerencsém van, hogy megismertem, és hogy szingli, és hogy jó apja lenne a gyermekeimnek.

De ez volt fenn a jó, most mondom a feketelevest. Még mindig szereti az exét. Egyik éjjel majdnem szakítottunk, elmondta, hogy nagyon kedvel, és szeretne velem boldog lenni, és családot velem, és annyira örült, amiért megismert, de közben hazudik magának minden nap, és nekem is, ezért most elmondja (ezt mind aznap éjjel mondta), hogy még mindig az exét szereti. A szíve legmélyén sajnos nem lépett túl rajta. Ebben természetesen az is benne van, hogy engem nem szeret, csak kedvel. Természetes, hogy majdnem szakítás lett. De nem szakítottunk, megbeszéltük, tartsunk pár nap szünetet. A szünet után megint beszéltünk, és mondta, hogy szeretne velem lenni, és megvalósítani a terveinket, de őszintén, tényleg még az exét szereti, és ha együtt leszünk, akkor talán idővel elfelejtené, és belém szeretne, erre vágyik, de persze nem várhatja tőlem, hogy összejöjjek vele úgy, hogy mg mást szeret. Én azonban lehet benne lennék. Hisz lehet tényleg ez lenne, hogy idővel elfelejti az exét, és belém szeret. Én mindent megtennék érte. Ő is erre vágyik, hogy boldog legyen velem. Azt leszögezte, hogy annak ellenére, hogy szereti az exét, biztos, hogy sosem hagyna el engem az exéért, mivel az exe nem akarna vele együtt lenni, azért szakítottak, mert az exe talált mást. És ugyanezen ok miatt, ő is távol akarja tartani magát az exétől. Nem beszélnek. Láttam, hogy hónapokkal ezelőtt beszéltek utoljára, akkor se kezdjük újra volt a téma.

Szinte már sajnálom, miért mondta el, hogy az exét szereti, mikor úgyis velem akar lenni? Pedig értékelnem kéne az őszinteséget. Azért mondta el, mert nem bírta elviseli, hogy hazudik magának minden nap, és nekem is. És így tiszta víz került a pohárba, és csak rajtam múlik.

Nem tudom, mennyire fontos a témához, de nem túl meglepő, hogy ennyire szerette az exét. Gyönyörű nő, körülbelül 10 évet letagadhatna arcra és testre is, hosszú, szép haja van, köztiszteletben álló munkája van, mosolygós és kedves.