A második eset is szerelem?

1. Szinte első pillantásra belém csapott a villám. Megláttam őt, remegett kezem-lábam, hangom. Hülyeségeket beszéltem. Ha írt, majdnem kiugrott a szívem a helyéről. 3 évbe telt kiverni a fejemből. Iszonyatos magasságok és mélységek. Mágneses vonzalom. Elkezdtem miatta sminkelni.

Majdnem belehaltam, évekig voltam depressziós. Vele álmodtam, de csak ritkán, akkor is inkább szimbólikus álom volt. (Pl. belém vágott egy kést hátulról, miközben átölelt, stb...) 24 órából 18-at biztos rá gondoltam.

Amikor megcsókolt, felrobbant a világ. Megfagytam a közelében, de amikor átölelt, akkor azt éreztem, hogy évek óta csak ebben a néhány pillanatban vagyok a helyemen. Szexuálisan úgy fel tudott csigázni, hogy a falat kapartam utána, egekben volt a libidóm.

2. Első ránézésre megállapítottam, hogy helyes, magas, amit imádok, de nem mozgat meg bennem semmit. Azért elrohantam fogkőleszedésre, amikor az ismerősi körébe kerültem. És elkezdtem hajpakolásokat felrakni.

24 órából mondjuk 1 órát gondoltam rá összesen. Később egyre többet.

Álmodtam vele. Álmomban megcsókolt. Nem robbant fel a világ, hanem hazaértem érzésem volt.

Szomorúvá tett, hogy fiatalabb és mivel ő a férfi, emiatt is esélytelennek éreztem, hogy legyen köztünk bármi.

Nincs mágneses vonzalom. Csak simán jó érzés a közelében lenni.

Egyáltalán nem csigázza fel a libidómat, mintha szexuálisan nem hatna rám, pedig ez lehetetlen, annyira vonzó.

Végig azt gondoltam, hogy a 2-es nem szerelem. Nincsenek benne olyan magasságok és mélységek és olyan legyőzhetetlen vonzalom, mint az 1-es esetében, akivel szemben teljesen tehetetlen voltam. Viszont a 2-es közelében nagyon erős a hazaértem érzésem. Ja, és megtudtam, hogy elköltözik és nem látom többé és azóta nem vagyok képes összevakarni magam a padlóról. Olyan, mintha a lelkemet tépték volna ki. De miért nem érzem ugyanezt a testemben?

Mindkettő férfi nagyon vonzó, egyik sem vonzóbb a másiknál. Talán az 1-esnek erősebb a kisugárzása, az a típus, aki ha valahova belép, mindenki elhallgat és ránéz.

A 2-es is feltűnő, de valahogy jobban szeret háttérben maradni.

Már arra is gondoltam, hogy annyira kiégtem az 1-es miatt, hogy blokkolva vannak nálam a nagy érzések. Szexuálisan se tud felizgatni senki és semmi. Még az 1-es se tudna már, azt hiszem.

Ha választanom kéne most, hogy kire vágyok, gondolkodás nélkül a 2-est mondanám. Nem azért, mert ő elérhetőbb lenne. Plátói marad szerintem mindkettő, mert mindkettő elérhetetlen volt igazából és gyáva is vagyok lépni. Az 1-esnél léptem, de már nem tudnám újrakezdeni ugyanazokat a köröket.

A 2-es jobban hiányzik. Csak nem tűnök szerelmesnek, ezért nem értem, mi ez a nagy szomorúság bennem utána?