Barátnője van, de szeretem?

Szóval… van egy ismerősöm akivel jóban vagyunk (23L), én 21L. A barátja idősebb nálunk, 30 elmúlt. Sokat jártunk össze, ezek alatt volt hogy úgy jött ki h ketten maradtunk, volt hogy sokáig is… közel kerültünk egymáshoz, sokat beszélgettünk (családról meg mindenről) nekik közben komoly problémáik voltak a kapcsolatukkal, neki van egy 3 éves kisfia akit az ismerősöm nem tud elfogadni, kiakad ha találkoznak és még sok ehhez hasonló, többször is szakítottak. Mi többször beszéltünk minden nap telefonon, találkoztunk is. Nekem már akkor is bejött de nem akartam magamnak bevallani és szerintem ezzel ő is így volt.Ezután volt egy buli ahol történtek dolgok köztünk, nem feküdtünk le, de elég közel álltunk hozzá, az egészet ő kezdeményezte, de nekem is csak a szám mondott nemet… Ő utána is keresett, (kajálás, megfogta a kezem stb) de nagyon elutasító voltam vele. Igazából nem akartam hogy ez történjen…Elmondtam az ismerősömnek hogy mi történt és úgy voltam vele hogy eltűnök mert nem akartam vele ezt tenni, de nem megy. Ezután az egész meg lett bocsájtva, azóta láttuk egymást és én végig rideg, még azt is mondanám hogy bunkó voltam vele még ő próbált velem kedves lenni.(csoki,kv,kedves szavak, ilyenek) De már nem megy. Egyszerűen csak hiányzik.Ti mi a francot csinálnátok? Volt már valaki ilyen helyzetben?