Történt olyan veletek, hogy elvártatok egy bizonyos szintet valakitől, mint diploma, fizetés és egyebek, de olyan szerelmesek letettek, hogy ezt elengedtétek?

#10 amit te leírsz, annak köze nincs a szerelemhez, hanem tipikus esete a “nem felel meg, de szexre jó lesz”-műsornak.

Az extrákról ő is tud, vagy csak te gondolod?

Illetve ő is barátság+extrákra fizetett be vagy neki kapcsolatot hazudtál?

"Szerintem férfiakra ne helyezzünk ilyen nyomásokat, hogy neki kell ezt azt csinálnia, mert ettől lesz férfi."

A nőkre is ugyanezek a nyomások nehezednek, sőt több is, kiegészítve az anyasággal.

Ha valaki igazán szerelmes lesz, akkor nem érdekli hogy van diplomája a másiknak vagy nincs. A személyiségébe lesz szerelmes, nem a fizetésébe. Persze aki még fiatal, családot akar alapítani, az elkezd azon is agyalni, hogy mi lesz ha lesznek gyerekek....

Ilyenkor már beindul a "logikázás", ez valahol normális is.

Aki viszont már idősebb (40+) nem akar gyereket, inkább az érzelmeire hallgat ilyen téren és nem egy diploma hiányán fog kiakadni. Azért valljuk be őszintén hogy alaphelyzetben egy párkapcsolat az érzelmekről kellene hogy szóljon, és nem elsősorban arról, hogy ki mennyit keres (tudom hogy aki ezután akar gyereket az másként gondolja, érthető hogy miért!).

Persze jó ha van diplomája, jó fizetése stb. De ez nem mondja meg hogy az illető milyen ember. PL.: Semmilyen pénz vagy végzettség nem boldogítana akkor ha nekem szükségem lenne rá, mert gondjaim vannak , ő meg barátaival bulizik, dolgozik és nincs velem.

Sokkal többet ér bármilyen paraméternél, hogy lehet rászámítani és ebből szintből nem adok lejjebb , lehetek akármennyire szerelmes.

Történt. Elkezdtem ismerkedni online egy olyan sráccal, akinek csak szakmája volt.

Az lett a vége, hogy képtelen volt magát felvállalni és találkozni velem, emellett manipulatív is volt, látens nárcisztikusnak tűnt. Úgy voltam, hogy nem a papír számít, a belső értékek, személyiség, jól elbeszélgetek a másikkal, vicces stb, ezek a fő szempontok, amik alapján kell dönteni. Kellett egy ilyen is, hogy rájöjjek a férfi egó nem így működik, tisztelet a kivétel, de sztem sok férfit zavarná, hogy párja többet elért/akar elérni. Meg egy hosszútávú kapcsolathoz több kell, kellenek körülmények, hogy zavartalanul működhessünk egymás mellett és megértsük, hogy a másik milyen napi problémákkal küzd. Ez nem a diplomától függ, hanem hogy a két fél milyen életet él/akar élni.

Ismerek egyébként olyan párt, akinek a barátja érettségi+szakma és a csaj egyetemet végzett. Ők megvannak így is, össze is házasodtak 25 évesen. Aranyosak nagyon, jól megvannak. De nekik gimis szerelem. Ilyesmit szerintem a korral előrehaladtával nehéz elérni, hogy legyen egy olyan környezet, hogy a másikat jobban megismerheted kicsoda anélkül, hogy erőltetett lenne, meg kiderül, hogy belsőre összeilletek.

Szerintem ezt a "diplomás-e?" konfliktust sokan rosszul ragadják meg, és csak a diplomát emlegetik ész nélkül, vagy egyből arra gondolnak, hogy felszínes értékrend alapján döntünk. Sok női társamnak többnyire egy törődő, gondoskodó, megértő férfi kell, és ők megelégszenek ezzel, meg a stabil keresettel, meg némi áldozattal. Ez szerintem rendben van, és sose kételkednék ebben, hogy nekik ez jó. Mindenkinek vannak standardjai párválasztáskor, és ezeken vitatkozni alpáriság. Kinek mi a fontos, és miből képes lealkudni. Ahány nő, annyi elvárás.

A diploma az én esetemben szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy komolyabban gondoljam valakivel. Nem is a papír a fontos, csak hogy lássam a másiknak is vannak ambíciói, törtetése az életben, hogy jobb legyen, és nem a könnyebbik utat választja, viszont nekem megint mik jelentenek ambíciókat, meg törtetést? Ennek egy diploma az eredménye többnyire. Nekem eddig az elmúlt 24 év a folyamatos kitartásról szólt, meg hogy küzdjek, hogy jobb legyen, szar gyerekkor, szivatás gimiben, beválasztottam egy nehéz szakot, félév passzív, szakváltás ismét egy nehéz szakra. Eközben mindenki inkább próbált lebeszélni a családból, még most se hisz bennem apám, hogy végzek, mikor már csak 1 félévem van, szakmai gyakorlatra is bekerülök egy jó multihoz. Család helyett a barátaim támogatnak, hogy többet is el tudok érni, és ők is motiválnak, hogy törtetnek.

A családi helyzetemet tekintve szüleim esetében vannak iskolázottsági különbségek, egyikőjük sem diplomás. Náluk ment a kifogás keresés, hogy miért nem vitték többre, és csak azt látom, hogy a könnyebbik utat választották, és megbánták. Ennek következtében meg voltak kettőjük között különbségek, meg undorító beszólogatások, ami pár éve rám is elkezdett kivetülni, hogy irigy rám apám. Emiatt nem tudnék, és félnék is összejönni olyasvalakivel, akiben nincs meg az a mentalitás, hogy megpróbálja kihozni magából, amit kitud, meg elért annyit, mint én. Nekem fontos, hogy a párom mellett biztonságban érezzem magamat, és megértő legyen és motiváljuk egymást, és ne érezzük többnek vagy kevesebbnek a másikat. A nagy szerelem hosszútávon megkopik, nagyon fontos, hogy azonosak legyenek a céljaink, és a mentalitásunk, lehessen számtani a másikra.

Ez nem a diplomáról szól, hanem a tény mögött bújó dolgokról, hogy ki milyen ember, és hogy hova tart. Fellángoló, hirtelen vonzódásból még nem lesz egy hosszútávú kapcsolat, max egy futó kaland.

Azt se tudom mondani, hogy a pénz számít, meg a fizetés közötti különbség a befolyásoló. Inkább a két fizetés kategóriája, míg a másik minimálbérért gürizik napi 8 órát, én meg részmunkaidővel 300at kapok kezdetben szép juttatásokkal,nem túlhajtva, és ez pedig ha ügyes vagyok tart egy 6 számjegyű összeghez,amiért meg nyilván törtetnem kell, meg miért ne törtetnék, ha elérhetem. Mindez pedig nőként. Szerintem nincs az a férfi, aki a kérdésben feltett paraméterekkel rendelkezik, és jól érezné magát mellettem. Szerintem ez a nyers valóság. Eltartani meg nem akarok senkit, vagy leadni az igényeimből, hogy végre olyan dolgokat megtehessek, amire eddig nem futotta, ezeket meg nem a barátaimmal akarom mindig megélni majd, hanem a párommal. Plusz a családalapítás is ha szóba jön, akkor ahhoz is kell egy tőke, meg hogy a másik elfogadja nem tudnék a hagyományos feleség lenni soha, hanem szükség lesz csapatmunkára.

A fentieket úgy írtam, hogy jelenleg egy elég izgalmas szakaszában tartok az életemnek, és most kezd lehetőségem lenni, hogy megéljem magamat és ne hozzak áldozatokat, meg új célokat tűzzek ki. Ebbe az életbe elég nehezen engednék be akárkit is, mert most én vagyok az elsődleges magamnak, emiatt olyan fontosak a fentebbiek. Meg nekem egy intelligens, értelmes, humoros pasinál sokkal vonzóbb egy olyan intellektuális pasi, akire felnézhetek valamiért, aki tud küzdeni magáért, mert értem akkor hogy tudna, vagy a családjáért? meg hogy tudná megérteni az én problémáimat?

Én is ugyanazt keresem, hogy a párom megértő legyen, törődjön velem, empatikus legyen, mélyebb dolgokról lehessen vele beszélgetni. Viszont kérdés, hogy aki szakmunkásként dolgozik egész nap, neki a problémáit én tudnám-e a legjobban megérteni, meghallgatni, és ő az enyémet ugyanúgy?

Egyébként még nem volt párkapcsolatom, de az alapján amiket látok, meg tapasztaltam másokkal való ismerkedés során erre jutottam. Meg hasonló szituációban lévő pasiktól is hasonlót hallok. Meg alapvetően megvagyok párkapcsolat nélkül is többnyire.

Egyébként nevetséges, mikor a diploma hiánya miatt visszautasítok valaki megkapom, hogy ő ennél több és, hogy ő a belsőt helyezi előtérbe a papír helyett, és én vagyok a felszínes. Akkor mi az, amikor külső alapján dől el, hogy ki tetszik és ki nem? Egy bűn ronda nővel, akinek tökéletes belső értékrendje van, egy férfi se jönne össze. De egy butácska, szép nő mindjárt még válogathat is. De a lényeg itt is, hogy kivel fogod magadat a legjobban jól érezni, ennek meg vannak befolyásoló tényezői, de futókaland lehet bármiből.