Meddig tartott a szerelem, amit tiltott személy iránt éreztetek?

Beleszerettem valakibe, akibe nem lett volna szabad. Egyre szorosabb barátság, kötődés alakult ki, aztán bizonyos idő múlva beismertem magamnak, hogy megtörtént amit sose gondoltam volna. Próbáltam fékezni meg elnyomni az érzéseimet, de ahhoz gyenge voltam, hogy távolságot tartsak. Kölcsönösen kerestük egymást, de soha nem értem úgy hozzá. Semmi intim nem történt. Nem tudom sejtette-e az érzéseimet, párszor rajtakapott, hogy figyelem őt. Sokszor egymásra néztünk, és tudtuk mire gondol a másik. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, rengeteg szeretetet kaptam tőle amit próbáltam duplán visszaadni neki. Kevés önbizalma volt, amikor megismertem, de próbáltam ezen segíteni, felébreszteni arra mennyire értékes és szeretnivaló. Egy évvel később már magabiztosabb volt, szinte ragyogott, mások szerint is.

Végül összeszedtem magam és elkezdtem finoman eltűnni az életéből mert az érzés és a vágy csak erősödött a közelében.

Sok idő eltelt, szinte nem is beszélünk. Úgy érzem "lenyugodtam", de valami ott maradt bennem. Néha nem tudok ellenállni, beülök a kocsiba és a munkahelyétől arrébb megállok, mire végez a munkával. Nézem ahogy kijön az épületből és elindul a biciklijével hazafelé, én pedig egy darabig lassabban megyek utána. Fél szemmel nézem, aztán lemegyek az egyik mellékutcára. Ő sosem vesz észre, erre ügyelek.

Ő mindig egy nagyon szép emlék marad nekem, egy gyönyörű csoda, boldogságot okozott nekem de fájdalmat is.

Férfi létemre biztos túl érzelgősnek tűnök de erről senki nem tud. Gyanítom, hogy végleg sose tűnik majd el az érzés, csak halványodik. Ezért fordulok hozzátok, hogy nektek a legerősebb plátói szerelmetek mikor kezdett elviselhetőbb lenni.

Köszönöm és elnézést ha túl hosszú lett.