Mennyire gyakori, hogy valakinek egy nagyon mély szerelmi csalódás örökre elvegye a kedvét?

Nekem 10 évre szokta elvenni. 19 éves korom körül volt egy csalódásom, azt 29 éves koromra hevertem ki annyira, hogy újra szerelmes tudjak lenni. Annyira biztos voltam benne, hogy többé nem leszek, hogy közben 4 évet voltam együtt valakivel, mert azt gondoltam, szerelemből nekem sose fog már összejönni. 29 évesen szerelmes lettem. Az lassabban okozott törést, volt azért pár jó évünk. 40 évesen lettem újra szerelmes, ami meglepett, hogy pont az a földrengésszerű szerelem volt, mint tizenévesen. Azt hittem, 29 évesen azzal a hazaértem szerelemmel, hogy azért nem robban fel a világ, ha rám néz, mert abból már kinőttem, több az önbizalmam. Aztán jött valaki 40 éves koromban, akinek a közelében úgy remegtem, mint a kocsonya. Alig ismertem, semmi ésszerű ok nem volt az érzéseimre, bár a világ leggyönyörűbb férfijának láttam. Totális elmezavar állapotában voltam a közelében, ha üzenetet írt, úgy remegett a kezem, alig bírtam válaszolni. És közben 10 percet ha beszéltem vele személyesen életemben, akkor sokat mondok. Nem számítottam ilyen viharos és ésszerűtlen érzelmekre a visszafogott fiatalságom után. De vége, egy illúzióval kevesebb, nem szeretett egy percig se.

Most már nem leszek többé szerelmes. Ennyi idősen felesleges, nem lesz viszonzott soha.

Jó volt a hasonlatod, kérdező.

"Mint a kutya, amelyik behabzsolta a tűzforró húst a tálról, aztán többet alig mer a tál közelébe menni." - Többet alig mer. De egyszer majd csak újra nagyon megéhezik!?

Egyszer voltam szerelmes a 20-as éveim elején.Nagyjából 3 évbe telt,hogy kiheverjem.

A mostani páromat szeretem, de nem ugyanaz, viszont jól elvagyunk 9 éve.

33/F

1: De aki megcsömörlött vagy kiégetté vált érzelmileg, az nem fog ilyennel találkozni. Azt már senki nem fogja tudni érdekelni.

Mondjuk az szerintem ritkább, hogy valaki EGY eset után kerüljön ilyen állapotba, de persze nem lehetetlen. Általában több kell hozzá.