Aki foglalt személybe szerelmes, rosszabbul érzi magát így karácsony közeledtével?

Szerelmes nem vagyok, de nagyon vonzódom hozzá. Hozzáteszem, én annyira elcseszettül működöm, hogy nagyon ritkán tud hatni rám bárki, úgy 10 évente egyszer. Ezért nekem az nem megy, hogy engedjem vagy felejtsem el, és keressek mást, aki szabad, mert találok én akár többet is, de senki nem fog meg.

Nekem nem sokkal rosszabb belegondolni, mint egy átlagos hétköznap estén vagy hétvégén. Nem is az fáj igazán, hogy ők ketten hogy vannak egymással, hanem az, hogy én itt vagyok egyedül megint, mint mindig, nem lehetek azzal, akire vágyom, vagyis vele, nem is láttam már vagy 2 hete. És ha arra gondolok, hogy hamarosan kezdetét veszi egy újabb év, ami ismét arról fog szólni, hogy nyűglődhetek azokkal, akik legjobb esetben is közömbösek számomra vagy megmakkanhatok egyedül, érintetlenül, akkor legszívesebben fel sem ébrednék többé, csak az állataimnak szükségük van rám.

#8 Igen, írtam ki róla egy kérdést, nő vagyok, harmincas.

Ilyen érzés bennem is van, hogy ő megérintheti, összebújhat vele csendesen, érezheti a közelségét, a lélegzetvételét, a szívdobogását, hallgathatja a hangját, hosszan és szenvedélyesen csókolózhat vele, szexelhet... Én meg ölembe vehetem a macskát vagy a kutyát. 😏 Vagy leakaszthatok a felsoroltak céljából valakit, akivel kicsit sem élvezném, mert annyira nem érdekel, hogy még a találkozásra is gyötrelmes nehezen venném rá magam. Szép lehetőségek és kilátások a jövőre nézve.

Ha a szívemre teszem a kezem,baromira hiányzik az illető.Nagyon vonzónak tartom,tetszik,ugyanakkor ha ő boldog,én is az vagyok.Elvégre nem tartozik nekem semmivel és nem is az én társam.Tényleg tudok örülni annak,hogy neki legalább van egy szép családja!

Nekem még ennyim sincs.

Viszont próbálok örök optimista maradni,abból a bensőséges viszonyból táplálkozni,ami köztünk-egyenlőre barátilag-kialakult.