Lelki segítséget szeretnék! Közös megegyezéssel szakítottunk a barátommal 2 év után, és most rettenetesen egyedül vagyok. Többi lent. (? )

(17 éves lány vagyok)Szeptemberig a szüleimmel éltem,de otthon nagyon nincsenek rendben a dolgok,az apám nagyon nehéz természetű,2 testvérem már rég elköltözött,alig tartjuk a kapcsolatot,pedig próbálkoztam.

Anyukámmal sem egyszerű,mert idegileg már teljesen ki van készülve apám miatt,rajtam vezették(és vezetik)le a feszültséget,ha tudják,a válással meg csak fenyegetőzött anyum,de ez már nem is az én dolgom.

A fő problémám,hogy mivel szeptemberben kimenekültem ebből a helyzetből,iskolát váltottam és egy félszobás minialbérletbe költöztem egy kis zsákfalu legvégébe,nagyon egyedül lettem.Igaz barátom kettő van,de bizonyos okokból velük sem tudom tartani a kapcsolatot.Egyedül kell csinálnom mindent,a suli innen is messze van,és a barátom volt az egyedüli,akire számíthattam.Annyira szeretem,és tudom,hogy nem szabad se felhívnom,se beszélnünk,mert harmadszorra már nem szeretném ugyanazt a hibát elkövetni.

Úgy érzem túl gyorsan kellett felnőnöm,nincs kivel beszélnem és rengeteget sírok.Erről nem is merek beszélni,mert csak megszidnak,hogy azonnal szedjem össze magam és tanuljak vagy ilyenek.

szóval..na..én csak egy kis lelki támogatást szeretnék..

Nagyon köszönöm,ha elolvastad! :)