Sosem voltam még szerelmes. Megijedek ha közelednek hozzám! Mit tegyek?

Elég furcsának találhattok páran, ha leírom, mi a helyzet...

Szóval, amint olyasvalaki kezd közeledni hozzám, aki tetszik, pánikba esek és egy másodperc alatt elmúlik részemről minden vonzalom. A pánik okát nem tudom pontosan meghatározni. Korábban (kb 12 éves koromtól) komolyabb lelki problémáim voltak, amik máig nem múltak el, de nem hinném, hogy konkrétan ez okozza. Lehet köze hozzá, de hogy mi a pontos ok, egyszerűen nem tudom.

Hogy konkrétabb legyek, 15 éves koromban történt először olyan, hogy egy pasi járni szeretett volna velem. Ennek előzménye, hogy az illető hónapok óta tetszett nekem, mikor egyszercsak szakított a barátnőjével, majd udvarolni kezdett. Nagyon boldog voltam, de aztán mikor találkozni hívott, kezdődött a pánik. Egy pillanat alatt elmúlt minden vonzalom, amit korábban éreztem iránta. Lehetne magyarázni azzal, hogy nem is tetszett, csak azt hittem. Vagy hogy nem ő az igazi, de nekem tényleg nagyon nagyon tetszett, az egész életemet el tudtam volna képzelni vele. Sajnos nem egy pillanatnyi pánikról van szó, ami amilyen hirtelen jön, olyan hirtelen el is múlik. (nem lesz túl gusztusos) sajnos az idegességtől többször hánytam. Egy porcikám sem kívánta a korábban hőn áhított randit. Végül nem is lett belőle semmi. Nem is emlékszem, hogy sikerült végül kilábalnom a dologból...Eltelt kis idő és jött egy újabb kérő. Ez alkalommal-bár tetszett a srác-de már a pániktól féltem és a rosszulléttől. Az ő esetében egy tánc alakalmával múlt el az érzés, mikor megpróbált megcsókolni. Itt már nem volt rosszullét, mert azonnal elvetettem a gondolatot, hogy összejöjjünk. Így voltam csak jól. Azóta mindenkitől távol tartottam magam, akitől csak tehettem. De aztán nem rég felbukkant egy kiskori nagy szerelmem. Sokat ábrándoztam róla annak idején. Mivel még mindig olyan jól néz ki, úgy gondoltam elég nagy vagyok már, hogy ne következzenek be az eddigiek újra, épp itt az ideje, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Jól is indult, végre képes voltam kellemes izgalommal várni az első randit. De-mint kiderült-nem szűnt meg, egyszerűen csak késett a pánik. Ahogy közeledett hozzám, ahogy megérintett, nagyon rossz érzés uralkodott el rajtam, ismét eltűnt minden érzés. A rosszullét sem maradt el, bár már nem volt olyan drasztikus.

A fiú azóta is rendszeresen megkeres és nem szeretné feladni. Hiába nagyon kedves, nagyon helyes, az összes körülöttem élő szerint tökéletes választás lenne, de bárhogy formálom is a gondolataimat, nem tudom már visszaállítani arra, amikor még tetszett nekem. Nem megy. Így vagyok csak-úgy ahogy-kiegyensúlyozott, ahogy mindig is voltam. Egyedül.

Nem várom, hogy Ti oldjátok meg a problémámat. De nem tudom kihez forduljak. Pszichológust nem szívesen keresnék fel, bár félek, nincs más lehetőség, de mégis bízom még egy kicsit abban, hogy tudtok szolgálni valami más hasznos tanáccsal. Ha mást nem, megértéssel, pozitív szavakkal...

18/L