Hogyan dolgozzam fel? A párommal összeverekedtünk.

Másfél éve voltunk együtt a párommal. Nagyon viharos, de mindeközben a békeidőkben iszonyat boldog párkapcsolatot éltünk. Az elején csupán szórakozásnak indult, majd beleszerettünk egymásba. fél évig együtt voltunk, de kiderült, hogy hónapokig megcsalt egy lánnyal, akivel szakításunk után kis ideig együtt is járt, de ezután kidobta. volt egy majdnem fél éves szünetünk akkor, nem is beszéltünk, ha keresett, írt, nem válaszoltam, kerültem, ahol és ahogy csak tudtam. közel fél év után bocsájtottam meg neki, vagyis inkább mondjuk azt léptem túl a dolgon. újra összejöttünk, és minden a lehető legboldogabb volt, kivéve, hogy teljesen más ember lettem, és sokkal kevésbé toleráltam mindent, a múltból kifolyólag szerintem érthető módon. ezt ő eleinte megértette és rengeteget beszéltünk róla, de 4 hónap után már egyre kevésbé volt megértő, odafigyelő, és toleráns velem. már nem értette meg, hogy miken borulok ki, és miért vagyok feszült, ha teszem azt 1 napig felém sem néz, pedig elmondtam neki és tisztáztuk, hogy ilyenkor a múltbéli sérelmek miatt egyből a legrosszabbra, vagyis egy másik nőre gondolok. körülbelül egy hónapja vesztünk annyira össze, hogy elcsattant egy pofon. szégyelltem magam, mert sosem ütöttem meg senkit, ez is cska azért volt, mert a veszekedés alkalmával meggyanúsitott, hogy hazudok neki egy, amig nem voltunk együtt majdnem kialakult férfiügyemben(amiből végül semmi nem lett, mert erkölcsösebbnek tartom magam annál, és még őt szerettem) és egyszerűen nem bírtam megérteni, hogy hogy gyanusithat engem, és törhet pálcát a fejem felett, mikor én sosem hazudtam neki. ettől a veszekedéstől kezdve viszont minden csak romlott, és az elmúlt egy hónapban szinte minden nap összevesztünk, és egyre durvábban és durvábban. tegnap este történt, hogy összekaptunk valamin(a szórakozóhelyen míg ő elment a barátaival egy exemmel beszélgettem, mert senki más ismerősöm nem volt lenn), aminek a vége az lett, hogy annyira eldurrant az agya, hogy undorító mo*skos hálát*an kur*ának nevezett, nem is egyszer. erre nem birtam már hogy reagálni, megütöttem. felpofoztam és megpróbáltam rögtön utána ököllel is megütni, erre ő lefogott, az ágynak ütötte a fejem, ami szépen vérzett is, majd amig keltem fel belémrúgott, és kihajitotta a cuccaimat, utána pedig engem is ütlegeléssel és rugdosással karöltve az ajtón. közben orditotta, hogy egy undoritó ku*va vagyok, és hogy már attól majdnem odahányt, hogy hozzám kellett érnie, amig kitaszigált az ajtón. kifele "repülve" az anyukájával találtam szemben magam, akinek egyből vérző fejjel a nyakába ugrottam, addigra a barátom visszament és magárazárta a szobaajtaját. próbáltam felöltözni, kabát stb, de sokkot kaptam és összeestem. anyukája egy kb fél óra után tett be egy taxiba, hogy jöjjek haza, és nyugodjak meg.

nemtudom hogyan tudnám ezt feldolgozni, teljesen jogtalanok a vádak ellenem amiket felhozott, nem is értettem, én másfél év alatt sosem csaltam meg, sosem okoztam neki csalódást, és mindenért megbocsájtottam neki, ellentétben vele, akinek folyamatosan nőügyei voltak.. fogalmam sincs mit tudnék most tenni, lehet, hogy durván hangzik, de kb úgy érzem magam, mint akit megerőszakoltak, annyira megalázva, és bántalmazva.hozzátenném egyébként, hogy egy többkötetes íróról beszélünk, egy értelmes magas lexikális tudással rendelkező 25 éves emberről, akinek úgy látszik, csak az érzelmi intelligenciája alacsony olyannyira, hogy ezt megengedhesse magának..segítsetek! hogy lépjek ezen túl, és érezzem magam embernek egyáltalán?

19/L