Hogyan felejthetnék? Mit tegyek? Többi lent

Volt egy barátom 3 évig. Csodásan indult, imádtuk egymást. Nagy őrültségeket csinálunk, néha eljártunk együtt, és a szex is nagyon jól működött. Kb 1 év után jöttek a problémák, amit mindig próbáltunk megoldani, több-kevesebb sikerrel. Azt gondoltam, ez majd összekovácsol minket, s mivel szerettük egymást, semmiképp nem akartunk elválni. Voltak nagyon szép pillanatok, és olyanok is, amikre visszagondolva a mai napig ráz a hideg. Nem jártunk egymás nyakára, mivel egy városban tanultunk, sokszor találkoztunk kevesebb időre, néha 1-2 napra. (Tudom, ilyenkor könnyebb jól viselni a másikat. Ennek lesz még jelentősége.) Azt még hozzátenném, hogy mi és a családi háttér is, nem egy értelmi színvonalat képvisel. Én egy neves gimnáziumba jártam, ő a szakközépen is rossz tanuló volt. A viták egyre sűrűsödtek, mivel mindketten változtunk az évek során (főleg ő), és nem tudtuk ezt kezelni. A mélypont akkor jött el, amikor megcsaltam. Nem szex volt, csak egy csók, de nem bírtam elviselni a tudatot, hogy ezt tettem vele, és szakítottam, annak ellenére, hogy szerettem. Borzasztóan megviselt engem is, őt is. Ennek már 2 éve, de még ma is felkavar és fáj, ha látom. Fél évre rá összejöttem egy sráccal, aki már elég régóta próbálkozott, jó barátom volt, sokat támogatott a nehéz időszakban. Értelmiségi családból származik, ami ész szerűen végiggondolva, igenis számít. Boldog is voltam vele, újdonság varázsa, meg a végre valaki szeret érzés. Nagyon szeretem, de úgy érzem, nem tudom teljesen átadni magam neki. 1 éve próbáltam tisztázni az exemmel a dolgokat (ugyanis ezt nem tettük meg, mikor szétmentünk), de nem sikerült, elutasító volt, láttam, mennyire fáj még neki. Közben már a szakítástól fogva mással járt, de senkivel sem hosszabb ideig. Engem is kifordított magamból a fájdalom, amit újra átéltem, hogy találkoztunk, ráadásul mással láttam. Igen, tudom, hogy ez kétszínűség, mikor én is mással vagyok. 1 hétig minden nap láttam. Ezután a jelenlegi barátomra koncentráltam, és elfeledtette velem. Az egyetem úgy hozta, hogy összeköltöztünk. Eleinte felhőtlen boldogság, majd kezdtek kijönni a kisebb-nagyobb hibák, amik csak ilyenkor mutatkoznak meg. De ő sokkal jobban tisztel, fizikailag és szellemileg is 100%-ig nőként kezel. Bejárjuk az országot, Európát. Azt gondolom, a kapcsolatunk jó. De mindig van bennem mélyen valami szomorúság, nem tudom átadni magam neki. Nem szeretek olyan helyekre járni és olyan programokat csinálni, amit korábban az exemmel tettünk, mert olyankor mindig eszembe jut. Még mindig sokat gondolok rá, de racionálisan végiggondolva, jobb nekem így, nem működne az exemmel. És nem is fogadna vissza, ha akarnám sem. Nem rég ismét találkoztunk, visszaadta a régi cuccaim, bocsánatot kértünk egymástól az 1 évvel korábbi hülyeségünkért, de sajnos azt, hogy mit érzek, mit miért tettem, hogy megértsen, nem tudtam elmondani neki. Búcsúzásképp többször megölelt, puszit adott. Nem mertem elengedni magam, és viszonyozni, mert féltem, ismét fellobban minden. Azóta is rengeteg gondolkodom. Mit tehetnék? 2 év után sem sikerült teljesen elfelejtenem. Talán neki sem. Viszont a mostani kapcsolatom stabilabb, még ha nem is olyan izgalmas és szórakoztató. Szeretem, de a szívem sose lesz teljesen az övé, és úgy érzem, önző vagyok, hogy ezt teszem vele. Mi lenne a helyes út? Valamit írjatok, kérlek! Köszönöm annak, aki végigolvasta.