Voltatok már nagyon szerelmesek és abból kifolyólag ért titeket hatalmas csalódás? Sikerült túltenni magatokat?

Ó de mekkora ilyenkor a barátoknak kell elvonni a figyelmed a dologról legalábbis nekem az segített :)

Sok sikert!

Ha magadban csalódtál, az sokkal rosszabb, mint valaki másban. Leírnám okulásként az én szituációmat. Megismertem anno egy pasit, (bár az elveimbe ütközik, hogy belemásszak egy kapcsolatba!!) volt barátnője akkor, ám elcsattant a csók, utána elzavartam. Ott csalódtam egy hatalmasat magamban. Utána szakítottak(a lány lépett félre), mi találkozgattunk, ők kibékültek, én mentem a levesbe- itt csalódtam még egy jó nagyot, alig tudtam összekaparni magam. Nem beszéltünk évekig, ma 30 éves vagyok, feleség, anya. Szeretem a férjem, a gyerekem a mindenem, de belemenekültem egy másik kapcsolatba (nem gondoltam a régire) a babát terveztük, és minden évben 3x depis vagyok a történtek miatt. Pont idén az első depis időszakban vagyok, sírógörcsök, ha senki sem látja, stb... Nem tudom elengedni érzelmileg, pedig egy arrogáns, intoleráns, nem túl érzelgős típus.

Szóval: Nagyon szerelmes voltam, pofára estem, azóta sem vagyok túl rajta, és soha ne kövessétek el azt a hibát, amit én: mindig másnál keresni a boldogságot úgy, hogy nincs valami lezárva. Megtanultam elnyomni, iszonyatosan fáj évi 3x1-2 hétig, csak ott a bibi, hogy meg is jelenik, mert szerintem élvezi, hogy felkavar. Én már kevésbé szeretem ezt, de ez van... Kitartás!