Szeret - nem szeret. Ennyire naiv lennék? Ti mit tennétek?

Sziasztok. Nem vagyok már tizenéves kislány, aki naivan elhiszi, hogy a falán lógó énekes egynap a férje lesz.

Valahogy mégis, történt velem valami, amit józan ésszel felfogva egyszerűen nevetségesnek titulálnék - de mégsem tudok rajta nevetni.

Megismertem egy fiút jópár hónappal ezelőtt. Kedves volt, szimpatikus, de különösebben nem mozgatott meg. Három hét interneten való beszélgetés után kaptam tőle egy e-mailt amiben azt írta, hogy szerelmes belém. Bár furcsálltam, hogy így, interneten keresztül, de gondoltam, ma már olyan más világot élünk, hogy mért is ne. Elkezdtünk beszélgetni még többet, és ezáltal el is kezdett kisajátítani magának. Folyton csak vele kellett foglalkoznom, nem beszélhettem se a barátaimmal, se senkivel, csak vele. Ha nem írtam vissza egyből arra amit írt, megsértődött. Most jöhetne az a rész, hogy hagyjam a francba. Nem hagytam..

Találkoztunk, ami jó volt. Személyesen kicsit másabb volt, s bár éreztem, hogy furcsa srác nem gondoltam semmi különösebbre. A találkozón (az elsőn) is sokszor elmondta, hogy szerelmes belém. Furcsa volt, hisz nem is ismer igazán.

Később elkezdett féltékeny lenni. Ha mondtam neki, hogy most a barátaimmal szeretnék beszélgetni, megsértődött, és elkezdett azzal fenyegetőzni, hogy ha elhagyom öngyilkos lesz. Nem hagyhatom magára, beszélgessek vele, máskülönben megöli magát.

Megijedtem, mert tudtam, hogy Ő az a fajta ember aki képes megtenni.

Az eleinte kedves fiú, akivel szerettem beszélgetni elkezdett egyre zavaróbbá válni számomra, és úgy éreztem nem bírom tovább, muszáj megmondanom neki, hogy hagyjon békén. Az eredménye az lett, hogy kishíján megölte magát. Végül (isten tudja miért) próbáltam elmagyarázni neki, hogy nekem ez így nem jó de nem értette meg.

Most már ott tartunk, hogy zavar. Egyszerűen idegesít, és nem tudok mit csinálni, mert félek, ha elzavarom öngyilkos lesz, és a lelkemen fog száradni, de elmagyarázni meg nem tudom neki ezt, mert nem érti meg. Eddig kismilliószor küldtük el egymást a francba, de ő folyton visszajön.

Felnőtt létére nagyon gyerekes.

Kérdéseim a következőek.

- Létezik, hogy valaki komoly szerelmet érezzen irántam "online"?

- Energiavámpír, leszívja minden energiám, mit tegyek, hogy ezt végre megértse?

- Tudja a lakcímem (nem én adtam meg neki), bármikor felkereshet személyesen, félek.. Mi a teendő ekkor?

- Hogy tudnám kedvesen, nem támadóan, és tényleg nagyon-nagyon jófej módon elmagyarázni neki, hogy hagyjon békén?

Tudom mit gondoltok. Higyjétek el, ugyanezt gondolnám ha ezeket a sorokat olvasnám. De amint megtörténik elvesztem az ésszerűség és az összezavarodás határán és nem tudom mikor cselekszem helyesen.

Egyedül képtelen vagyok megbírkózni ezzel a dologgal, segítség kell.

Kérlek segítsetek.

egy 24 éves lány, ő 25 éves fiú.