Ismeritek ezt az érzést vagy csak én vagyok ilyen lobbanékony, szeszélyes?

Sokadik éve párkapcsolatban élek. Úgy érzem az évek múlása ellenére is még szerelmesek vagyunk egymásba, nem csak a megszokás, de néha úgy érzem, hogy időzített bombák vagyunk :) Jól megvagyunk,, minden oké, aztán ha valamin összeveszünk jön egy rossz mondat és bumm, robbanok. Nagyon lobbanékony vagyok(főleg menzesz előtt). Néha felemelem a hangom, ő pedig nem hagyja magát, olykor csúnyákat is mondunk, persze nem gondoljuk komolyan, csak kicsúszik pl. ha megbánt azt mondom olyan genyó vagy, hogy lehetsz ekkora szemét stb..Párom elég makacs, utálja pl. ha beleszólok a vezetésbe, egyszerűen sértésnek veszi és nem bírja elviselni, ha mondok valamit és ő másképp látja felhúzza magát és azt mondja hogy fogjam be a szácskámat, mert nem akar veszekedni. Tudom a rossz tulajdonságait, de néha már elegem van belőle, főleg ha direkt bosszant. Ha veszekszünk valamin néha olyan dühös leszek, hogy kedvem lenne egy jó nagyot beleharapni vagy ilyesmi. Aztán persze később lenyugszom és minden a régi....Ha nincs velem végtelenül hiányzik és a szivemnél fura bizsergő érzés fog el, ha rá gondolok...csak én vagyok ilyen fura érzelmi világú?:)