Férfiak, nők, ti megbocsátanátok egy megcsalást vagy egyet sem?

Abban a pillanatban szakítanék, ahogy megtudom. Aki megcsalja a másikat, az nem szereti, de még csak nem is tiszteli őt. Kényelmi állandónak használja.

Úgy meg mi értelme együtt lenni?

Ez egy baromság. Miért is csalná meg szükségszerűen minden férfi a barátnőjét/feleségét?

A kérdésre pedig nem, nem tudnám és nem is akarnám megbocsátani a megcsalást.

Most mondanám, hogy ha nagyon szeretem, meg blabla, akkor megbocsátanám, de belegondolva... Akármennyire is szeretem, ha már nem vagyok elég neki, és "szüksége" van néha-néha félrelépni, azaz a kapcsolaton belüli problémákat kiviszi a kapcsolatból, ahelyett, hogy velem beszélné meg... Nos, nem tudnám. Sose tudnék ezen túllépni, és még ha úgymond el is nézném neki, megbocsátani és főleg elfelejteni, azt nem tudnám. Ez mindenképpen a kapcsolat rovására menne, így akár így, akár úgy, de véget érne a dolog. Akkor már inkább rögtön szakítanék. Főleg, hogy voltam már ilyen helyzetben, és amint megtudtam, hogy megcsalt, olyan szinten kiábrándultam belőle, hogy nem esett nehezemre továbblépni.

Amúgy szerintem igenis létezik hűséges pasi, aki nem csalja meg a barátnőjét/feleségét a haláláig. Miért ne létezhetne? Ha olyan a jelleme, akkor előbb elmondja, hogy mi a baj, min kéne változtatni, vagy ne adj' isten előbb szakít, és utána megy el nőzni, de nem csal meg. Én legalábbis úgy gondolom, hogy ha ÉN így gondolom nőként, biztos van, aki férfiben is ugyanígy gondolkodik.

6 és fél év után megcsalt a párom, ellenben én sok lehetőséget hárítottam el...nem bocsátottam meg, ám nincs is bennem harag (ha értitek), de nem tudnám/tudtam folytatni tovább

24F