Van remény arra, hogy egy "rossz" fiút megjavítsak?

Alapvetően mindig is okos, értelmes, rendes, nem feltétlen szép külsejű srácokkal kezdtem.

Soha nem érdekeltek a helybéli nagy arcok...

Nem tudom komolyan venni őket, mivel tudom mire megy ki a játék részükről, emellett a drog nálam hatalmas kizáró ok. Hála Istennek mindig megtartottam tőlük a 3 lépés távolságot.

Most viszont munkám által nap, mint nap közöttük kell lennem, és van egy srác köztük, akivel mindig is jól elszórakoztam, el tudtam vele hülyéskedni, de soha nem gondoltam többet a dologba, habár elég jól néz ki.

Kb egy hónappal ezelőtt egyik rendezvényünk alkalmával kicsit ittasabb állapotba kerültem és végig ezzel a fiúval voltam, ment a szokásos nevetgélés, ami nálunk természetes, csak egyszer megcsókolt.

Meglepődtem, de nem elleneztem a dolgot, az esténk így folytatódott, úgy viselkedtünk, mint egy pár. Másnap vertem is a fejem a falba, hogy mi lett velem, megbolondultam, vagy mi történik?

Folyamatosan beszélgetünk azóta, többet, mint eddig bármikor.

Következő szórakozás alkalmával telefonon beszéltünk, mivel 2 különböző helyen buliztunk, akkor túlságosan is romantikus hangulatba kerültünk, meg is beszéltük, hogy amint hazaérünk, megáll nálam egy puszira, mire én 10 perc várakozás után észbe kaptam, és megírtam neki, hogy na elmész te a... oda, így nem is hagytam, hogy találkozzunk.

Péntek este viszont megint összegabalyodtunk egy szórakozóhelyen és együtt töltöttük az estét ugyanúgy, mint egy hónapja.

Tudom róla, hogy sosem volt komoly kapcsolata, nem is igazán szeretne és ezt azzal indokolja, hogy rettenetesen fél a csalódástól és a szabadságában való korlátozástól.

Először arra gondoltam, hogy tőlem nem akar komoly dolgot, de látom rajta, hogy próbálná bizonyítani, hogy komolyan vesz, ezt hangoztatja is, emellett kérlel, hogy ne haragudjak rá, hogy ilyen, nem szeretne bántani engem.

Nekem viszont nem megy ez a "kaland" mivel én inkább kapcsolat párti vagyok, bár még most is nevetek, ha belegondolok, hogy én meg ő...

Elkezdtem érezni valamit iránta, ezáltal el tudnám képzelni, hogy vele legyek.

Nem szeretnék ártani neki, szeretném megmutatni neki, hogy milyen jó is lehet egy kapcsolat. Szeretném, hogy megkomolyodjon picit, mert félek, hogy benne marad ebben az életmódban, hogy szórakozás, fű, pia, beteg haverok...

Nem akarom felforgatni az életét, csinál, amit akar, csak a rosszabb dolgokból visszavehetne picit.

Szerintetek lehet valami esély arra, hogy úgy alakuljon a dolog, hogy mi együtt? Ha igen, akkor lehetséges, hogy szépen, óvatosan alakítsam jobb irányba?

Azt sem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá, mikor munkahelyemre betoppan, zavarba hoz a jelenléte.

(Azt kérlek ne is mondjátok, hogy kerüljem el, mert lehetetlen...)