Mit érzek ha a szerelem igazi?

-Jobban szeretem őt mint saját magamat. És ezt nem csak úgy mondom, visszagondolva tényleg igaz.. Sokszor "feláldozom" magam azért, h neki legyen jó.

-Ha neki fáj valami az nekem is fáj.

-Egész nap vele lennék, soha nem érzem azt, h meguntam mára...

-Ha el kell válnunk nagyon nehéz és utána nagyon hiányzik. -Amikor tudom, h találkozni fogunk alig várom és rohadt boldog vagyok.

Mindenkinél más.

Engem például megbénított a közelsége.Amikor csak megláttam egyből hevesebben vert a szívem,a lábam remegett,alig bírtam megszólalni amikor ott volt.

tulajdonképpen az a tudat hogy létezik boldoggá tett.

Mindig csak rá gondoltam,de sajnos a szerelem véget ért.

és én csak arra gondoltam hogy "Mi lett a szerelemmel ami úgy tűnt hogy örökké fog tartani?"

aztán rájöttem hogy "már az örökké sem tart örökké"

5-ös vagyok

Igen sajnos már ő se vesz rólam tudomást.

De én titkon még mindig szeretem még ha nem is lehet az enyém.Örülök hogy létezik és hogy boldog még ha nem is velem.

Az én teóriám:

Akkor szerelmes az ember ha VISZONOZVA van. Amíg nincs addig az ember csak odavan valakiért, szereti vagy a megszállottja. Igen, sokat gondol rá és elmosolyodik a puszta gondolatától tehát szereti, de a szerelem egy viszonzott dolog ami 2 ember között valósulhat csak meg.

De ez csak az én látásmódom... :)