Emberek hogy képesek társukkal így bánni egy kapcsolatban?

Azt látom gyakran, hogy egy kapcsolat 2 tagja nem társai egymásnak, hanem versenytársai, segíteni is egy óra könyörgés után segítenek egymásnak, ha közös progi van, azt teherként élik meg ( "mert lett volna más progi"), meg mindenki önző úgymond, szóval nem áldoznának be semmit a másikért, először nekik legyen jó, aztán a másiknak.

Előrébb helyezik a saját dolgukat, ami nem lenne baj, de olykor segíteni kell a másiknak, de akkor is azt látják, hogy ha én most neki megteszem, akkor becsicskultam.

Ilyenen összetudnak veszni, hogy mit vegyenek fel stb., menjenek e moziba ilyesmik, és működik a kapcsolat, hihetetlen.

2 ember, de tojnak a másikra, nem lelki társak úgymond, csak élnek, és párbajoznak azon, ki tudja a saját akaratát a másikon érvényesíteni.

Egy kapcsolatba hogy lehet így viselkedni a párunkkal?