Végre azt hittem megtaláltam a hozzám illő lányt, de kiderült mégse olyan kell neki, mint aki én vagyok. Hogyan birkózzak meg ezzel?

Tetszett a külseje, a nevetése, a szeme, mosolya, öltözködése, hobbija, mindene.

Kicsit fura csajszi volt mondjuk, de nem baj, nekem bejött.

Elejétől a végéig jól éreztem vele magam, ha már elment hiányzott, és ha még esetleg összevesztünk se tudtam megutálni őt.

Mivel nagyon szerettem, igyekeztem mindent megadni neki, kedves voltam, segítőkész, bánatos napjain felvidítottam, vidám napjain tovább nevetettem.

Szakítottunk. Kiderült, mégse én vagyok az a pasi, aki kell neki, ráadásul megmondta, hogy nem tetszett neki, amiért ilyen jófiú voltam. Lestem... Annyira szerettem, hogy tényleg kedves voltam vele, aztán nem ez lett a nyerő. Nem akaszkodtam rá, volt neki tere, de nem bunkóztam vele sose. Ökörködni, ökörködtünk persze, nevettettük, húztuk egymás agyát.

Nem tudom megérteni, felfogni és bánt, hogy akit én kinéztem magamnak, és nagyon megfelelőnek találtam, az ilyen indokkal, pozitív tulajdonság miatt dobni tudott.

( nem volt senkije, semmi ilyesmi, nem jött be a stílusom )

22F