Szerelmes vagyok egy tanárba. Megmondjam neki?

Szívesen, gimnázium első osztályában kezdtem tanulni a tavaszi és a nyári szünetben mindenféle régi tankönyvből. De iskolában hivatalosan sosem tanultam latint (kémiás osztályba jártam és angol nyelvre), szóval csak szabadidőben érdeklődésből foglalkoztam vele. Inkább természettudományos hátterem volt, és talán az hatott rám, hogy szerettem a latint. De ez már jó rég volt. Ma inkább programnyelvekkel foglalkozom meg matekkal, meg még majd valamikor a jövőben fizikával is szeretnék.

A törit én is szerettem, de abból is főleg az utópiák érdekeltek, ilyen kommunista meg anarchista mozgalmak, főleg a parasztháborúk idején mindenféle önellátó paraszti közösségek, városállamok (ókor, középkor). Meg még ami a törinél is jobban érdekelt, az a néprajz volt meg az antropológia (indiánok, ausztrál bennszülöttek, szibériai kis természeti népek élete). Hát ez volt az iskolaévek alatt. Az ógörög nyelvbe és a héberbe is belekezdtem, de komolyabb eredmény nélkül abbahagytam. meg két szibériai nép nyelvébe is (szibériai eszkimó, jukagir), ebből a szibériai eszkimó az, amiből egy nagyon-nagyon gyenge passzív szövegértés közelébe eljutottam (mesék, mítoszok, sámánok szövegei, ezeket ilyen régi szovjet néprajzi könyvtári anyagokból sikerült megszereznem).

Ha felesége van, akkor már legfeljebb csak beszélgetni meg levelezni tudsz vele mint ismerős, ez így most rossz érzés, vagy pedig már mivel régóta tudod, így nagyjából túlvagy rajta? Ha jól túlvagy ezen, és már megnyugtatóan kialakult az az érzés, hogy feleség miatt úgysem lehet szerelem ebből, akkor meg talán mégis elmondhatod, hátha úgy könnyebb lesz megkönnyebbülni meg lezárni a dolgot. De nem tudom, meg nem is tudom, ő milyen, mennyire lesz képes segíteni abban, hogy megkönnyebbüléssel lehessen lezárni a dolgot.