Csak én érzem ezt megalázónak, vagy túlreagálom?

Én N/21, ő F/23

Tudom, hogy valamelyik fél mindig ragaszkodóbb, vagy szentimentálisabb, és jelen esetben én vagyok ez a fél. Amivel nincs probléma, mert nem érzem magam sérülékenyebbnek ettől, illetve nincs szükségem olyan játszmákra, hogy most mit mutathatok ki, vagy mit nem. Ne értsétek félre, a nyakán sem lógok folyton, pl. nem mondom naponta, hogy mennyire nagyon szeretem, ő az életem, etc, vannak külön programjaink, és eltudom foglalni magam bármikor nélküle is, szóval nem éreztetem azt vele, hogy maga mellett még rólam is gondoskodnia kéne.

Viszont ő eléggé távolságtartó, és lassan haladó típus. Amivel magában megint csak nincs baj, tudom, hogyha akarnám sem lennék képes ezt megváltoztatni, szóval nem siettetni/erőltetni akarom az érzéseket részéről. De az folyamatosan frusztrál, hogy így úgy érzem magam, mint valami pincsikutya, holott nem ugrálom körbe, és szerintem nem fejezem ki túl sokszor, vagy radikálisan az érzéseimet, mégis megalázó számomra a helyzet. Nem tudom, hogy ő is így láthatja e, hogy neki így könyvelődött e el már visszavonhatatlanul a fejében, hogy én vagyok az, akinek mindig fontosabb lesz? Vagy nem lát taszítónak azért, mert úgy érzi, hogy kapaszkodnék belé?