Mi fog ebből kisülni? 23L

Én és az egyik haverom között erős vonzalom alakult ki. Maga a barátság is, amit ő kezdeményezett, szerintem részben emiatt alakult ki. Nálam ez az idők során szerelem lett. Ezzel eddig semmi baj nem lenne, csakhogy kapcsolatban él.

A kapcsolatunk elég bizalmas.

Akkor voltam hülye, mikor nem léptem ki ebből, de nem akartam elveszíteni. Állandóan közeledett felém, én meg egyre jobban beleestem.

Nemrég közölte, hogy jó lenne velem, ha nem lenne kapcsolata.

Én totál kibuktam, elkeseredtem. Persze ő ezt nem tudja.

Annyi baromság kavarog bennem. Főleg, ha eszembe jut a csaja, aki még gyerek, de ezek szerint ő is az...

Úgy érzem nem fogom ezen magam túltenni. Kivülről minden csicsás, senki nem mondaná meg, hogy van valami bajom, bár néha teljesen belefáradok, annyira szeretnék vele lenni, de közben tisztában vagyok vele, hogy jobb így nekem, mert nem rendes fiú.

De akkor is szeretem és nem kell más. Tudom, görénység, de megfordult a fejemben, hogy 'elcsábítom'. Volt olyan időszak, amikor egy pillanat lett volna és megvan a srác, de elb-sztam, mert nem vagyok gerinctelen.

Most meg mikor azt mondta, ha nem lenne csajom, teljesen úgy éreztem, hogy minden veszve, semmi remény.

Hiába vonzódik veszettül hozzám, ez már semmit sem ér és ezt képtelen vagyok elfogadni.

Olykor örökre össevesznék vele, de azt se bírnám ki, hogy végleg elveszítsem.

Mi akkor a jó megoldás? A kiút?

Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy szükségem van rá. :(