Hogy jött el számotokra a nagy szerelem érzése?

Mennyi idő? Nekem a legutóbbinál kellett 1 hónap, amíg nem értettem, hogy mit akarhat tőlem. Aztán beleszerettem, most meg nem tudok tőle, az érzéstől szabadulni, mert egy munkahelyen dolgozunk, nem vagyunk együtt. Rám a szerelem negatívan hat, romlik a teljesítményem, szórakozott, figyelmetlen vagyok, szóval sajnos azt kell, hogy írjam, nem szeretek szerelmes lenni. :(( A fiú teljesen az ellentéte annak, akiket eddig kerestem. Egyszerűen nem értem, hogy miért őt szemeltem ki.

Amikor majd valakire sokszor gondolsz egész nap, mit csinálhat, hol lehet, ha esetleg kétszemközt el is mosolyodsz magadban, akkor már jó irányba haladsz.

Többször is voltam szerelmes, de csak kettőre emlékszem, ami említésre méltó.

Először sokat találkozgattam vele, de csak át beszélgettünk meg hülyéskedtük. Akkor vettem észre, hogy szerelmes vagyok, mikor vége lett a nyárnak és nem bírtunk már találkozni. Járni nem jártunk pedig.

A második meg, mikor csak úgy látomásból ismervén egymást a buszállomáson vátottunk pár szót. Tetszettünk egymásnak. Sokszor hívott kávéra én meg elmentem hozá. Nem történt köztünk semmi, de nem kellet három nap és nem bírtam aludni, folyton csak ő járt a fejemben, a saplonos pillangók ott genyóztak a gyomromban meg minden ilyen. Na mondom én ebbe beleszerettem. Aztán csalódás, féjdalom, sírás, irigység, féltékenység követte. Nem bántam meg és nem fordultam ki magaból, mikor még megcsalva is voltam.

Ez utóbbi kialakult bennem három nap és négy hónapig tökéletes volt. Utána meg kb kettő hónap kellemetlenségek (nem igazán váltunk el szépen)

Most ott tartok, hogy nem is tudom, hogy akarok-e szerelmes lenni újra csak hát akkor meg mi értelme a kapcsolatnak? Hát nem sok. A mostani kapcsolatom ilyen. Nem érzek valami túl sokat iránta, de inkább a teherre tudnám hasonlítani.

Remélem tudtam segíteni valamit.

Lehet, vicces, de 11 éves voltam, volt egy nagyon jó fiúbarátom. Szép lassan alakult a dolog, eleinte azt sem tudtam, hogy ez szerelem, csak azt, hogy nélküle minden olyan üres. :) Vele pedig olyan jó, mintha megszűnne az idő és a tér, nyugalom van... :)

Akkor még kicsi voltam, és ártatlan, talán épp ez tette olyan széppé az egészet. Azóta ehhez fogható nem igazán volt, pedig már egy tizessel öregebb vagyok. :D