Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolatosok! Nálatok ki "adta fel önmagát"?
A szituáció a következő. A párommal két éve vagyunk együtt, 6 éve ismerjük egymást. Egy vidéki kisvárosból származom, ő ott dolgozik és ettől a kisvárostól 60 km-re lévő szintén kisvárosból származik.
Engem az élet Budapest felé sodort a tanulmányaim és később a munkám miatt (ami 200 km). Pont akkor jöttünk össze, amikor utolsó féléveimet töltöttem az egyetemen és dolgozni kezdtem. Nem gondoltuk úgy, hogy azonnal döntenünk kéne ki fog kihez költözni.
Nekem itt van a jó munkahelyem, itt vannak lehetőségeim és itt van az álmom. Neki otthon van a munkája, családi gazdasága, oda szólítja a kötelesség.
Azt gondoljuk mostmár ideje lenne a közös életünket elkezdeni, nem csak mint hétvégi távkapcsolat, hanem megpróbálni, hogy egyáltalán tudnánk-e mi együtt élni.
Az az igazság, hogy bármelyikünk lép, mindkettőnknek hatalmas váltás lesz és a szívének egy részét biztosan a megszokott helyén hagyja. Képes lennék megtenni, de nem tudom egy vidéki kisvárosban mennyire érezném magam jól a szakmai életben (gyakorlatilag nincs semmilyen lehetőség).
Lehet-e úgy boldogulni, hogy ugyan a magánéletemmel elégedett és boldog vagyok, de a szakmai életem, amiért tanultam és amiért feladtam mindent, a nullán áll?
Főleg olyanok véleménye érdekelne, akik voltak már hasonló helyzetben! Akik távkapcsolatban indítottak... Ti hogyan hidaltátok át a kérdést, hogy ki megy kihez és ki adja fel a vágyainak egy részét a vágyai másik részéért? :)
válasza:Őszinte leszek: ez nem hangzik jól. Ha együtt akarnátok leélni az életeteket, akkor ez mondjuk orvosolható lenne azzal, hogy ha valamelyikőtök feladja az eddigi dolgait és alkalmazkodik a másikhoz (és itt inkább annak kell lépnie, aki utána könnyebben tud elhelyezkedni máshol is).
Ha viszont ez nem így van, és reális esély van arra, hogy szétváljatok, vajon melyikőtök tenné tönkre a fél életét azzal, hogy otthagy valamit valakiért, és amikor vége és visszamenne, esetleg már nincs rá lehetősége?
Nekem könnyű dolgom van, mert szinte bárhol találhatok magamnak munkát, ha arról van szó, sőt távmunkában is tudok dolgozni, így nálam egyértelmű, hogy ha oda jutnánk a párommal, tudnék menni. Ugyanakkor neki meg a legjobb munkák az én lakhelyem közelében vannak, szóval akár még szerencsés is lehet a helyzet (csak az még idő). Egy ilyen esetben azonban én elgondolkodnék azon, hogy milyen következményekkel járhat, ha nem jön össze a dolog... mert ha túl nagy az ár, akkor fájdalom, de nem lehet meglépni egy ilyet, mert valamelyik fél utána nagyon nagy pofásat eshet. Életem során megtanultam, hogy a megélhetés és a biztos alapok mindig fontosabbak bármilyen kapcsolatnál, és nem vagyok hajlandó feladni semmit valamiért, ami nem teljesen biztos, mert estem már arcra és nehéz volt felállni.
válasza:A két éves munkatapasztalatommal gyakorlatilag még pályakezdőnek számítok még ha nem is a szó szoros értelmében. Mérnökként nekem egy nagyvárosban kellene élnem, ahol kihívásokkal találkozhatok, nem csak egy pici cég műszaki asszisztenseként dokumentálnék naphosszat. Találnék munkát, a kérdés, hogy elégedett lennék-e vele. Nem látom előre.
A párom is találna Budapesten munkát, ez biztos. Viszont a családi gazdaságból elég erősen kiveszi a részét és így a hasznát is, ami nem kevés pénzt jelent számára, ez a nagyobb húzó erő, ami miatt maradna és meg is értem. Ezért érzem úgy, hogy felé billen a mérleg, vagy is nekem kellene lépnem.
Szeretjük egymást és igaz hogy csak hétvégi párként volt szerencsém megtapasztalni milyen vele, de nem gondolom, hogy az együttéléssel gondjaink lenne, ha megtalálnám a helyemet a szakmában is, akkor azt gondolom én lennék a világ legboldogabb embere mellette. Csak éppen túl nagy a HA sajnos azon a környéken. Kicsit karrierista nőt nevelt belőlem a nagyvárosi közeg, ezt jócskán lejjebb kéne adnom, ha boldog szeretnék lenni a párommal.
Ergo én úgy gondolom nincs kételyem affelől, hogy "egymásnak lettünk teremtve", tudom, hogy mint pár, nagyon boldog lennék mellette, inkább azt nem tudom, hogy tudnék-e úgy boldog lenni, hogy a karrieremet feladom érte.
Ezért lenne jó olyanok válasza, akik ezt megélték és tapasztalatból tudnák elmondani, hogynekik megérte-e, avagy sem.
válasza:Picit hasonló helyzetben vagyok, mint te. Csak fordított a felàllàs.
Én vagyok a vidéki làny, szüleimnek gazdasàguk van. Eddig szerettem nagyon a falut, itt akartam élni. Aztàn az elmúlt kb egy évben ez vàltozott. Majd kb négy hónapja összejöttem a pàrommal,aki pesti. Kb 120 km a tàvolsàg. Természetesen felmerült hogy mi lesz a jövőben. Ő jön ide vagy én oda. A kérdés viszont nagyon egyszerű. Ő itt egyszerűen nem tudna munkàt talàlni (bizonyos okok miatt) én viszont màr alig vàrom, hogy elhúzhassak innen, és élhessem a sajàt életemet vele.
Bocsi, nem tudtam sokat segíteni.
válasza: válasza:#1-es voltam...
Szóval ha nem tudsz választani közte és a munkád között, nos akkor ott van egy kis probléma. Valamint a megfogalmazás is érdekes, hogy jócskán lejjebb kéne adnod, hogy boldog legyél vele.
Ami az álláspiacot illeti, jómagam is mérnök vagyok egyébként, szép nagy távkapcsolati múlttal. Nekem annyi előnyöm van, hogy én 18 éves korom óta dolgozom (igen sok helyen és munkakörben megfordultam - és rájöttem, hogy egy erős nyelvtudásból nagyon szépen meg lehet élni), és amíg a többiek buliztak az egyetem alatt, én szert tettem sok év munkatapasztalatra. Így viszonylag könnyű állást találnom.
Szóval ilyen formán azt tanácsolom, hogy nézz mélyen magadba, hogy mit akarsz, mik a céljaid?
Családot akarsz és gyerekeket? Esetleg karriert akarsz építeni? Tudsz-e esetleg olyan munkát találni, amit távolról is el lehet végezni? Szereted eléggé a párodat ahhoz, hogy hajlandó legyél áldozatot hozni érte, vagy inkább tőle várnád ezt el? (Ez utóbbi kérdés így elég k*cs*gnek hangzik, úgyhogy csak hogy tisztázzuk - ha úgy gondolod, hogy tőle várnád el, az még nem jelenti azt feltétlenül, hogy nem szereted).
Ha ezekre a kérdésekre egyértelmű választ tudsz adni saját magadnak, akkor a helyes irányt is ki tudod választani. Lehet, hogy a te utad vezet hozzá, lehet hogy az övé hozzád (bár a családi gazdaságban vállalt szerepe alapján ezt egy kicsit kevésbé tartanám valószínűnek - legalábbis a megfogalmazásod valahogy ezt az érzést kelti bennem), vagy esetleg az is lehet, hogy különböző irányokba visznek majd az útjaitok.
Még egy kérdés: milyen mérnök vagy?
Kicsit sarkítottnak érzem, hogy választanom kell a munkám és közte. Építőmérnök (vízépítő) vagyok, egy tervező cégnél dolgozom Budapest szívében, ahol olyan feladataim vannak, amikben szembesülök némi kihívással. Nem vagyok az a típus, aki reggel 6-tól este 8-ig dolgozik és tojik a párjára, illetve a családi életére, gyerek miatt is szívesen kihagynék néhány évet. Alapjáraton a "férfias" szakmám mellett is megmaradtam egy egyszerű nőnek, egyszerű vágyakkal.
Egyszerűen csak tudom, hogy a szülővárosom környékén nem igen van olyan cég, ahol hasonló kihívásokkal találkoznék, használhatnám az agyamat is és nem csak a rabszolga munka menne. Amiről tudok, oda pedig csak ismerős ismerősének az ismerősét veszik fel, nekem pedig az ismerősi köröm egyelőre meglehetősen korlátozott nyilván ilyen téren.
Abszolút megértem, hogy a párom nem szívesen hagyja ott a gazdaságot és érzem is rajta, hogy jönne ő, ez az egyetlen visszatartó erő, hiszen ezt nem hozhatja magával. Mivel mint említettem elég komoly (értsd évi szinten milliós nagyságrendű) bevétele van belőle, ami meglehetősen komoly fizetéskiegészítés a számára, ezért abszolút érthető, hogy nem szívesen hagyna ezzel fel.
Megálmodtam egy életet, aminek a pályájára álltam, amikor ő a közepébe csöppent. Talán csak annyi a problémám, hogy újra kell álmodnom az éltemet, ha vele képzelem el a jövőt.
válasza:Ez egy kicsit jobban hangzik, mint az előzőek. Nos, az életet újraálmodni sosem késő. És valahol izgalmas is. Azt megértem, hogy ilyen munkák nincsenek az országban mindenfele (de gondolom így legalább jól fizet).
Akkor viszont próbáljatok meg valamilyen közös jövőt álmodni. Ő tudna magával mit kezdeni a városban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!