Mi tévő legyek?

Sziasztok!

A tanácsotokat szeretném kérni kedves felhasználók a következő problémakörben.

A történet elején szeretném tisztázni, 21 éves fiatalember vagyok, aki főiskolai hallgató.

Egy internetes fórumon megismertem egy 20 éves egyetemista leányzót. Alapvetően ismerkedés céljából használtuk az oldalt, így találtunk egymásra, viszont pár levelezés után kiderült elég messze lakunk egymástól így a továbbiakban megegyeztünk, hogy csak barátok maradunk mert ő nem hisz a távkapcsolatokban.

Egyébként ezzel nem lett volna semmi baj, hisz napi szinten kb. egy A4-es oldalnak megfelelő mennyiségű leveleket váltottunk egymással. Ez tartott fél évig és nagyon kiismertük egymást, egyszer fel is ajánlottam neki, hogy találkozzunk mint barátok, de elutasította mert rossz tapasztalata volt az előző sráccal akit az oldalon megismert.

Eltelt egy hónap, majd ő ajánlotta fel váltunk felületet így már a közösségi oldalon "beszélgettünk" és ez azóta tart, egy hete napi szinten folyamatosan skypeolunk ezt úgy kell elképzelni 6-7 óra beszélgetés.

A skypeolást is ő ajánlotta fel. Igazából nagyon meglepett, közvetlen előtte szóba került a személyes találkozó (nem én hoztam szóba), hogy szeretné ha elkísérném a múzeumok éjszakájára. A helyzet az mivel fősulira járok még nekem tart a vizsgaidőszak és van egy vizsgám, elmentem volna, de mivel ez egy éjszakai program és nem tudom megoldani a szállást magamnak. Meg lássuk be nekem is vannak anyagi korlátaim hisz nem vagyok kereső (nem olyan szakon tanulok hogy mellette legyen időm eljárni dolgozni).

Így sajnos ma egy másik barátja kíséri el. Higgyétek el már milliószor megbántam, még az utcán is aludtam volna csak ott legyek.

Ennek ellenére megbeszéltük, hogy ha végeztem a vizsgáimmal találkozunk és szervez magunknak egy egész napos közös programot.

Ez a helyzet jelenleg. A probléma pedig az, hogy beleszerettem ebbe a lányba, tudom nem lett volna szabad. Túlságosan is megértjük egymást és olyan a személyisége mint az enyém. Egyszer így fogalmazott: "ijesztően hasonlítunk egymásra" és ez sajnos így van. Érzem, hogy kedvel és kötődik hozzám, őszinte leszek nem egy mindennapi személyiség mégis csodaszép lány.

Félek randevúra hívni, mert ha megteszem talán már a barátom sem lehet.

Hazudnék ha azt mondanám nem voltam féltékeny mikor más kíséri el a múzeumok éjszakájára, de sajnos ezt már elrontottam bele kell törődjek. Most próbálok tanulni és eléggé zaklatott lelkiállapotban vagyok.

Ti mit tennétek a helyemben? Színt vallanátok? Randira hívnátok? Vagy maradjuk barátok?

Válaszotokat előre megköszönöm.