22 éves vagyok párom 41. szerintetek?

Örülök, hogy jól érzed magad vele. Nem tudom, mit válaszolhatnék.

A szüleid pedig nem jó szülők lennének, ha nem fogadnák el a döntésed és nem szeretnének téged, ha már nem olyannal járnál, akit ők elképzeltek.

Nem minden 40 éves férfi egyforma.

Egy 40 éves Hugh Jackman-t gondolom sok 22 éves nő elfogadna magának.

Szerintem meg ne okoljátok, hogy hazudik. Ha a szülei elfogadnák azt, akit szeret, akkor abba bele kell nyugodniuk. Ok, lehet, hogy egy 23 éves vőt szerettek volna, aztán lehet, elváltak volna 2 év múlva. Ennek lett volna értelme? Ha 41 éves a palija, akkor 41, nem a szülők élnek vele. Ki kell próbálni, ha már eltelt 2 év, már ez is valami. Az biztos, hogy ha kiderül, lesz néhány nap mosolyszünet, de én magamba néznék a szülők helyében, hogy miért nem mondta el?? Miért nem merte elmondani?

Az meg, hogy mi lesz majd 40 és 59 évesen? Majd egymáshoz fiatalodnak, öregednek. Ok, a gyerkőcnek jobb lenne fiatalabb apuka, de hát mint tudjuk, lehetne fiatal elvált apukája is.

Te tudod! Én nem kamuzték a szüleimnek, oké, az borítékolható, hogy ellenségesek lesznek a kapcsolatotokkal szemben, de ha ti komolyan gondoljátok, ez gondolom, nem lesz akadály, sőt ezt be kell majd vállalni úgyis. Úgyhogy inkább előbb, mint (még) később. Így hogy nem mondod el, olyan, mintha nem is mernél elköteleződni mellette... És ebben azért lehet is valami, nem?

Öö, volt idő, mikor én sem vetettem meg az öreg húst fiatal lány létemre. Ilyen, mint nálad, simán belefért. De én valahogy sosem gondoltam ilyen komolyra, mint Te... Nem tudom ugyan, melyikünk a normálisabb, de azért elmondom, ahogy én gondolkodom erről.

Szóval az én kiskori álmaimban korban hozzám illő lovag szerepelt, akivel együtt tudjuk majd leélni az életünket. Aztán ez valahogy nem jött össze, lettek idősebb pasik. Úgy voltam vele, rendben oké, tapasztalatgyűjtésre épp jó, meg szerelem is volt, meg minden, deee hogy onnan legyen a gyerekem, hogy feleségül vegyen, na azt soha napján. Nem fogok neki 3., 4., pulyákat lerakni, az már kicsit nekem önfeladás.

Igaz, úgy látom, nálad ez nem játszik, de azért ha más nem, az átgondolandó, hogy ilyen fiatalon le akarod-e biztosra kötni magad valaki mellett... de ezt magadnak kell érezned, hiszen nem vagyunk egyformák. Ha ő az a férfi, akire egész életedben vágytál, és a lelked mélyén sem érzed megalkuvásnak: mindent bele. :)