Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szerelem » Elvárható lenne-e, hogy az...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Elvárható lenne-e, hogy az egyik részlegesen vagy teljesen megszakítsa a kapcsolatot a szüleivel a másikért?

Figyelt kérdés

Már 3 éve együtt vagyunk és most költöznénk össze. Viszont a szülei és testvére egy idő után elkezdtek utálni, mert látták, engem szeret a fiuk. Segítettem mindenben, aranyos és kedves voltam még akkor is, amikor már alig szóltak hozzám és a barátomnak neki nem ment a testvére. Aztán egyre gyakrabban nekiment a testvére a barátomnak, eszközökkel is, amikor a szülők nem voltak otthon és egymást elpáholták, mindezt azért, mert nem szakít velem a barátom. Utána a testvér hazudott és engem hozott ki hibásnak, hogy hiába nem vagyok ott, de a puszta létezésem zavarja és hogy pont én vagyok a testvérével. Ezért egyszer engem is lepofozott és a barátom szedte le rólam. A szülők mindig engem hoztak ki hibásnak, mondván minek vagyok a barátommal, hisz ez váltja ki az utálatot felém csupán és ha elhagynám, akkor végre megszabadulnának tőlem. Már fél éve nem mentem hozzájuk és abszolút nem bánják, amit tettek. A veszekedés miatt a mai napig hétvégente hozzánk jött a barátom és mivel iskolások vagyunk, tőlünk is indultunk oda, tehát konkrétan fél évig el volt tartva és néha hazalátogatott. Dolgoztunk tanulás közben, hogy összeköltözhessünk. A fiút elvittük nyaralni ingyen, semmit se kellett fizetnie és soha nem kellett buszoznia amióta velem van. Semmi köszönet, érdektelenség és még jobban szidtak, hogy miért kell ezt tenni, de a barátom mindig hazament, mondván mégis csak a szülei. Most összeköltözés lenne holnap, de nagyon összevesztünk a szülein. Ugyanis mindig védi őket, az én szüleimet meg elkezdi ócsárolni. És szerinte az ő szüleire is az vonatkozik, mint az enyéimre, hogyha ő nem beszélhet velük, akkor én se az enyéimmel. És mindig mondja, hogy tűrjük egymást, csend legyen. De azt soha nem veszi figyelembe, hogy engem ok nélkül bántottak fizikailag és a mai napig lelkileg, hisz mindig a barátomnak mondják a mocskolódást. Emiatt sokszor ideges és gyakran összeveszünk. Félek ha összeköltözünk, akkor is hazavágyódik és nem fog kiállni értem és magáért. Úgy érzem elvárható lenne, hogy ezek után ne foglalkozzon a szüleivel, mert éppen a családomban volt olyan, hogy az anyuka csúnyán viselkedett sokszor és a 2 gyerek már nem tartja vele a kapcsolatot. A barátomnak ilyen eszébe se jut, hisz ő mindkét felet megakarja tartani. Viszont én így tönkremegyek idegileg, hisz nem is látom rajta, hogy zavarná vagy idegesítené a dolog.

Mit tegyek? Ez így normális? Elvárhatnám, hogy elszakadjon tőlük? Én 23 éves vagyok, a barátom 26.



2015. júl. 1. 00:47
1 2 3 4
 1/34 anonim ***** válasza:
93%
Ha ilyen rokonaim lennének, én magamtól szakítanám meg velük a kapcsolatot...
2015. júl. 1. 00:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/34 A kérdező kommentje:
Borzasztóan rosszul esik nekem, hogy csak csendben elvan és nem is idegesíti a dolog. Mondta, hogy idegesíti, de ezt nem hiszem el neki. Olyan aranyosan és cukin beszél a rokonaival, ha idegesítené, nem így tenne. Mindig az a válasza, hogy de hát mégis csak a szülei. És hogy ugyanolyan fontosak, mint én. Így ne kényszerítsem választásra. És konkrétan el is mondta, hogy szereti őket és nem tud ezen változtatni és ennek fejében még nem is hajlandó e problémáról beszélni velük. Ugyanis azt mondta, hogy nem fogják fel és nem érdekli őket, fölöslegesen gerjesztené a tüzet és én csak azt akarom, hogy veszekedés törjön ki, mert én azt "élvezem". És hogy milyen vagyok, hogy egy gyereket a szüleitől elakarok választani, egyáltalán ilyet felmerek hozni. És nem érti mi a gond azzal, hogy ez a helyzet...
2015. júl. 1. 00:57
 3/34 anonim ***** válasza:
100%
A barátodnak saját döntése alapján kellene mérsékelni a kapcsolattartást a családjával. 3 éve nem zavartatja magát azon, hogy téged ok nélkül (?) bántanak, ugyanúgy megy haza és játssza a jófiút, és hallgatja az ócsárolásodat. Nem zavarja, hogy a családja nem tartja tiszteletben a döntését, és nem szereti őt annyira, hogy ne szidják azt, aki elvileg élete legfontosabb választása. 26 évesen már ki kellett volna nőnie a gyerekkort és kezelni a problémát. Neki azonban ez nem áll érdekében, hiszen így valóban az övé lehet mindkét oldal nyújtotta kényelem, és nem zavarja, hogy te és a leendő családotok ilyen légkörben kell, hogy éljetek. Sőt, a valóságot olyan hálátlanul hárítja, hogy beleharap a kézbe, ami enni ad neki, a te családodat támadja, holott a sajátja helyett is gondját viselték. Egy ilyen férfi nem érdemli meg az érzelmeket, amit rápazarolsz, és a családod sem érdemli meg, hogy olyan embert fogadtass a bizalmukba, aki úgy hálálja meg, hogy el akar téged idegeníteni tőlük. Úgy csinál a barátod, mintha nem akarná felfogni a különbséget kettőtök családja között.. Ha jót akarsz magadnak, visszaenged őt anyuci pici fiának, mert ő még nem érett ember, és ha ennyi nem volt elég hozzá, hogy érzelmileg önállósodjon, soha nem fog, mindig dróton rángatja majd a családja. 23 évesen igazán nem kellene az egész életedet vakvágányra vinni egy ilyen buta, manipulálható alakkal. Ez már csak rosszabb lesz.. Az igazság az, hogy ő már választott, méghozzá a családját. Minden rossz ellenére kitart mellettük, te pedig lehetsz akármennyire jó, nem vagy elég hozzá, hogy az érzelmei hozzád húzzák. Ha elvárod, döntsön közöttetek, talán átmenetileg téged választ, de aztán megindul a csata a családjával, és visszahúzzák magukhoz. Eddig sem tudta érvényesíteni az akaratát közöttük. Megszokod az anyósod fennhatóságát, vagy elhagyod. Ámíthatod magad, hogy nem így lesz, de én még nem hallottam ilyen esetről.
2015. júl. 1. 01:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/34 anonim ***** válasza:
Olvastasd el vele Susan Forward- Mérgező szülők c könyvét. Komolyan!
2015. júl. 1. 01:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/34 anonim ***** válasza:

Elől járóban annyit, hogy nekem is voltak hasonló gondjaim. Barátom anyukája először rendes volt mondván, úgyis szakítunk ez csak a rózsaszín köd így nem aggódott, hogy ez hosszú kapcsolat lesz. Majd idővel elkezdett megutálni, mert szerinte elveszem tőle a fiát. Lelkileg zsarolta is, ha le mer jönni hozzám péntek este akkor megöli magát vagy nem lesz többé a barátom a fia és éljen meg egyedül. Persze ezeket ő sem gondolta komolyan, csak ezek kicsúsztak a száján. Megtenni nem merte volna egyiket sem.


Sok vita volt még én is összevesztem vele, de a részemről csak kulturáltan, mert nem üvöltöztem.


Állítólag a fia miattam nem tölt annyi időt a családjával és miattam romlik meg a szülő és gyermek viszonya. Hozzá kell tenni, hogy haverozni is nagyon ritkán engedte, emiatt barátom hazudott is otthon, hogy elmehessen ahova akar. Volt minden, a lényeg, hogy akkor volt 17-18 éves, most már 21 és még nem 180, de egy jó 160 fokos fordulatot vett a szülő hozzáállása szerencsére. Kezdi elfogadni, hogy a fia nem ülhet élete végéig a szoknyája mellett.



Hasonló, de nálad nagyon durván elfajultak a dolgok. Ne ócsárolt a szüleit, legyél aranyos és ha nem is, de legalább tűnjön úgy, hogy te jóba akarsz lenni a szüleivel, ez a rosszindulat mint csak miattuk van, te jól ki szerettél volna jönni velük már az elejétől.


A te szüleid rendesek. Hasonlóan az enyémek is, ők nagyon engedékenyek, de mégis értelmes nőt neveltek belőlem.

Ne szakadjon el tőlük, mert akkor te leszel a gonosz és tényleg miattad nem találkozhatnak, ami a szüleinek is egy jó érv, hogy tovább ócsároljanak.


Költözzetek össze, te pedig légy a legháziasabb, legszeretőbb nő, és ha előkerülnek a témában a szülei, te mond, hogy ne foglalkozzunk most ezzel és csókold meg többször is, akár többet is kihozhatsz belőle. ;)


Érezze, hogy te szereted és bármilyenek is a szülei te kitartasz és nem hagyom el amiatt. Te megszoktál, a szülei pedig vagy megszoknak vagy megszöknek. Ők is választhatnak. Te ezek ellenére is a barátod mellett maradtál, vagyis nem szöktél meg. Ha ők is megszoknak, annak pedig az a feltétele, hogy téged is el kell hogy viseljenek.


Szerintem az aranyosság, úgymond cukiság a vonzerő a legnagyobb kulcsod, nem pedig a szüleitől eltávolító monológjaid.


Az meg hogy akkor te sem beszélhetnél a szüleiddel ez eleve hülyeség, mert ők nem adtak rá okot, hogy ne beszélj velük, ők ezt nem érdemlik meg, de a barátod szülei azért megérdemelnék. Ők is rájönnének, hogy ezzel a viselkedéssel végleg elveszítik a fiúkat és ha ezt nem akarják akkor kénytelenek veled megbarátkozni.


Drukkolok, hogy egyszer sikerüljön elérned, hogy a szülei tőled bocsánatot kérjenek. Addig meg tarts ki és addig ne inogj meg, míg a barátodon nem látod, hogy inkább a szüleit választaná helyetted.

2015. júl. 1. 01:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/34 A kérdező kommentje:
Megnyugodtam, hogy küldő szemlélőként nem én vagyok a hülye. Mert 3 évig az volt belémtuszkolva, hogy én vagyok a hülye. És ebben a témában is rossz a látásmódom és egyre gyakrabban megkérdőjeleztem magam és kezdtem azt hinni, én vagyok a hibás... de akkor szerencsére csak nem én vagyok a ludas :D
2015. júl. 1. 01:42
 7/34 anonim ***** válasza:

Végül is a 3-asnak is igaza lehet.


A barátod szégyelli a családja viselkedését és magának sem akarja bevallani, hogy nem helyes amit csinálnak.


Mindenesetre nekem is kb. 3 évig húzódott ez és javult a helyzet. Mondjuk azt mindig is tudtam, hogy a barátom szeret és soha nem hagyna el. Vagyis ha az anyja készíti ki akkor őt hagyja ott, mert ő a felelős mindenért. De ha én lennék hisztis lotyó, akkor idővel biztos a családjához húzott volna. Hála az égnek nem kellett választania, most olyan közömbös viszonyban vagyok az anyukájával, ilyen átlagos dolgokról beszélünk néha.

2015. júl. 1. 01:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/34 A kérdező kommentje:
Lehet rosszul jött le a mostani idegállapotom miatt, de 3 év elég volt nekem ahhoz, hogy ne érdekeljenek a szülei, se a véleményük. Pedig én rendkívül lelkiismeretes ember vagyok és szeretek foglalkozni az emberekkel. Első hónapokban rosszul érintett a dolog, sokat sírtam, d ahogy egyre rosszabb lett a helyzet konkrétan kiölték belőlem a hozzájuk kapcsolódó szeretetet vagy bármilyen nemű erre utaló szikrát. Csak a semlegesség jön elő belőlem, ha rájuk gondolok, akárhogy bántanak. Nem zavar és nem is idegesít. Engem az bánt nagyon, hogy a barátomat nem zavarja a helyzet, hogy hogy állnak hozzám és nem védett meg soha, legalábbis önszántából nem. Az már nem zavarna, ha szidnak, viszont ne várja el cserébe a barátom, hogy szépeket mondjak róluk vagy esetleg ne vágjak vissza. Pedig szerinte így kellene tennem. Soha nem fogom ezt eltűrni nekik. És a legjobban az zavar, hogy a sok veszekedés ellenére is és hogy mindenféle lotyónak elhordtak, képzeljétek nyomoztak utánam és felakarták törni a levelezéseim. Lebuktak... A testvér figyeltetett engem :D Nagyon durva volt... ezek ellenére szereti őket. Ez fáj nagyon, hogy akármit tesznek, ő szereti őket. A szülők már nem érdekelnek, hanem a barátom hozzáállása bánt.
2015. júl. 1. 01:49
 9/34 anonim ***** válasza:

"fölöslegesen gerjesztené a tüzet és én csak azt akarom, hogy veszekedés törjön ki, mert én azt "élvezem""


Pontosan erre gondoltam, hogy próbáld meg nem szidni őket, mert te leszel a hibás, a szülei telebeszélik a fejét.


Nem miattad megy a vita, hanem a szülők hozzáállása miatt.


De mi veled a bajuk? Más nőt szemeltek ki a fiúknak, vagy úgy 1 nőt sem hajlandóak megtűrni a fiúk mellett még?

2015. júl. 1. 01:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/34 A kérdező kommentje:

Sajnos nem tudom megállni ezt. Én azt nem értem, hogy ő ezt hogy nem fogja fel :D

Előttem 3 barátnője volt, 2 hónapokig bírta, a harmadik 1,5 évig, majd megcsalta. Mert a barátom szerinte anyuci pici fia volt és nem voltak tervei, mindig a szüleit védte. Dettó ugyanaz a probléma, mint nekem. A testvér senkit sem tűrt el, egy veszekedés alkalmával el is kottyintotta, hogy ő senkit nem fog eltűrni a testvére mellett, mert eddig is hülye nőket fogott ki és én is az vagyok. Soha nem tudta elmagyarázni, hogy mi a problémája, pedig sokszor meg lett tőle kérdezve. Mindig hárított, ordítozott, sikítozott, sőt, anyumat is leordította egyszer, na ott azt hittem letépem egyesével a műkörmeit. Hozzátenném, a testvér 30 éves, senkije sincs és a szüleivel él. Mikor még a szüleivel beszélő viszonyban voltam, az anyukája mondta, hogy féltékeny rám a testvér, mert velem beszél az anyuka, én vékony vagyok, a testvér duci, nagyon-nagyon duci, szóval nem kicsit. Én modellkedtem, sok vizsgám van és volt életem, célom, utazgattam mindig és sok barátom volt, nem mellesleg nyitott voltam. Soha nem tettem rá megjegyzést, sőt, mindig is biztattam, aztán egyik hétről a másikra háború, majd a szülők védték és ebből kerekedtek a balhék.

2015. júl. 1. 01:59
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!