Érdemes együtt lennünk?

Az a baj, hogy ha nem vagy boldog, nem tudod a párodat sem boldoggá tenni, és ez így langyos víz, amint jön valaki olyan, aki belepasszol a képedbe, szenvedni fogsz, még jobban. Hacsak nem változik ő.

Egyébként megsúgom, ha te aktív ember vagy, nem fogsz alapvetően sokat változni, aktív leszel 100 évesen is (82 éves nagyapám pont ettől szenved, amióta fizikailag gyengül, hogy ő pörögne még, de már nem tud, és zavarja, hogy másokra szorul). Én 30 évesen is frászt kapok azoktól az emberektől, akik mellett unatkozom.

INkább örülj neki hogy semmi más nem hiányzik csak egy kis flörtölgetés meg izgalom az életedből...

Semmi képen se add fel.

Nos, ez így azért elég kemény. Szóval téged az zavar, h nincs meg mellette a veszély érzet, hogy bármikor megcsalhat pl? Komolyan mondom, magam is nő vagyok, de ezen most eléggé kiakadtam. Annyi, de annyi nő tenné össze a két kezét egy ilyen férfiért, aki megadná nekik a nyugalmat, hogy biztosan nem csalná meg őket, és a zöld szemű szörny csak hírből lenne ismert...

Szerintem csak ülj nyugodtan, és mérlegeld ezt át, nőtársaid tavakat sírt könnyein hajókázva, melyet éppen a "nem nyugis" pasasok okoztak...

Ahogy te is írtad, korán találkoztatok. Pár év múlva álompasi lenne. Most nem az. Mivel nem a jövőben élsz, hanem a jelenben, azt hiszem tudod, mit kell tenned.

Tudom, mit érzel, én is voltam ott, én is jártam úgy.

Elég hamar ráébredtem, hogy nem működik a dolog, pár hónap után szakítottam. A srác önálló volt, normális, jól keresett, helyes volt, és kedves is. Jó volt a humora, jól éreztem magam vele. DE! Én még nem álltam ott érzelmileg, ahol ő. Nem akartam azt, amit ő. Vagyis akartam, csak később. Pár év múlva. Neki nem ért volna rá addig, ő már nagyon szeretett volna családot stb stb. Fiatalnak éreztem magam ahhoz.

Hát, így volt, dióhéjban.