Mi gondoltok azokrol az emberekről, akik elcsábitják más pasiját és utána az uj kapcsolatban pasival telenyomják a facebook-ot a nagy szerelmükről?

Ha "más pasiját" el lehet "csábítani", akkor az a pasi eleve nem ér semmit, a hiba nem az "elcsábítóban", hanem az "elcsábítottban" van.

Az meg, hogy az exem mit csinál a szakítas után, vagy miket tesz ki a facebookra, a legkevésbé sem érdekel.

Tegyük fel, hogy megtetszik valaki, úgy barátságnál jobban, és érzelmileg kötődni kezdesz hozzá, csak ő összejön valaki mással, te titkolod az érzéseidet, de reménykedsz, hogy egyszer talán másképp alakul, ha jobban megismer, és akkor tegyük fel, hogy eltelik néhány év, alkalmatok lesz többet beszélgetni, ő is jobban megismer, már nem csak fellángolás szinten kötődsz hozzá, hiszen ismered mint barátot, kölcsönösen támogatjátok egymást, és kötődni kezd hozzád. És tegyük fel, hogy holtpontra jut a kapcsolata, és nem fektet bele több energiát, hanem téged választ, te meg a fellegekben jársz...

Nézd, minden szakítás fájdalmas valamilyen szinten, még az is, amikor te mondod ki, hogy vége, hiszen nem úgy sült el, ahogy remélted. Meg lehet szakítani ezeket a fájó pontokat, aki boldog, az élvezi a boldogságát, és ki akarja hozni belőle a legtöbbet, te is, amikor épp benne vagy.

Semmivel nem jobban önzöség, ha ök postolnak arról, hoyg miylen jól megvannak, mint amennyire önzö töled, hoyg miattad - egy ex miatt - ök ne tehessenek fel képet magukról, mert az neked nem tetszik.

Ha téged zavar, akkor ne nézegesd a profiljukat és meg van oldva a dolog.