Ugye ti is tapasztaljátok, hogy ahogy idősödnek az emberek, sokszor még hülyébbek és megvezethetőbbek is a szerelemben, mint tiniként vagy fiatalként?

Pl ha már régebb ota egyedül vagy társas magányban éltek vagy érte őket egy nagy csalodás, utána mint a szeretetéhes kiskutya belemenekülnek egy következő kapcsolatba ? Még harminc körül vagy idősebben is ? és akiket látok, azok az élet többi területén értelmes,intelligens, megfontolt emberek.. ezt hozza ki az emberből a szeretetéhség vagy a meg nem valosult vágyai ? és aztán mi van, amikor koppannak, hogy nem is olyan a másik, akihez menekültek, mint amilyennek képzelték ?

komolyan, olyan ismerőseim, akik tizen-huszonévesen jol átlátták a kapcsolati, szerelmi dolgokat, azok néha később hülyülnek meg... ez miért van ?