Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?
Tavaly szeptemberben véget ért egy 9 éven át tartó kapcsolatom, közös döntéssel. Decemberben szerelmes lettem egy 38 éves férfiba (én 26 éves vagyok). Párkapcsolat alakult ki köztünk, de a szüleim nem fogadják el az új páromat, főleg a kora és a munkája miatt, de egyéb dolgokat is kifogásolnak rajta. Ez nehezítette a kapcsolatunkat, illetve sajnos neki olyan természete van, hogy néha úgy bánt meg, hogy ő azt észre sem veszi, vagy egyszerűen nem érti, hogy miért esnek rosszul dolgok. Hullámzónak tartom a kapcsolatunkat, néha úgy vélem, hogy a felhők fölött járok (ekkor tele leszek tőle energiával), néha pedig azt érzem, elég, ennyi volt. A "nehezítés", hogy a korábbi párom azóta folyton keres és új esélyt szeretne. Ő ismer, soha nem bántott meg, mindig kiállt mellettem. Jó csapat voltunk, de a szenvedély (szerelem) elmúlt és átváltozott egy nagyon erős kötődéssé. Az eszem adna neki új esélyt, de a szívem a mostani páromnál van. Egyszerűen nem tudom elengedni a páromat, képtelen vagyok rá, pedig többször azt érzem, hogy nincs jövője a kapcsolatunknak. :(
Segítsetek, őrlődöm és már nagyon nehezen viselem, úgy érzem szétesek...
válasza:" Hullámzónak tartom a kapcsolatunkat, néha úgy vélem, hogy a felhők fölött járok (ekkor tele leszek tőle energiával), néha pedig azt érzem, elég, ennyi volt."
Decemberben jöttetek össze, és néha úgy érzed elég volt, az nem túl jó előjel... Szülők mit gondolnak másodlagos, lényeg hogy te szeresd.
De nekem ez így nem tetszene, ebben a stádiumban még mindennek hiperszupernek kéne lennie, és néha te azt érzed elég? Hát az a rossz hírem, akkor nem mellette fogsz meghalni 80 évesen :)
Ennyi idő után nem normális dolog, és gondolom nem egy alkalommal éreztél ilyet, különben nem teszed szóvá. Ezen jobb ha elgondolkodsz :)
Előző kapcsolatodra pedig visszatérve, ha szeptemberben ért véget és most 26 vagy, akkor 16 körül lehettél amikor megismerkedtetek. Nem semmi idő ez azért, tini szerelemből lett igazi komoly kapcsolat, és hát majdnem egy évtizedről beszélünk....
Fura lehet ilyen fiatalon azt mondani, hogy már nem szerelemmel szereted, csak nagyon erős kötődéssel.
De én ezt őszinte leszek normálisnak vélem, úgy értem, más impulzus egy új kapcsolat, és nyilván vele más érzés. Kizökkent a megszokott ritmusból, de vele is ugyan úgy átalakulhat 10 év múlva... Persze akkor már valószínűleg gyerekkel a hátad mögött, középkorúként elfogadod és szeretni fogod ha nem is lángoló szerelemmel.
Inkább abba gondolj bele, ha az exedet 26 évesen ismered meg, akkor vajon másabb lenne minden. Szültél volna neki gyereket, láttad benne az apajelöltet?
Második válaszolónak:
Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet!
„Szülők mit gondolnak másodlagos, lényeg hogy te szeresd.” Igen, én szeretem és nagyon sok időt, energiát, szívemet-lelkemet fektettem bele, hogy a szüleim is elfogadják, de nem sikerült, kezdem feladni. Úgy értsétek ezt a nem elfogadást, hogy nem kísérhet el engem hozzánk, nem látogathat meg ott, ha én is ott vagyok, stb. Egyszóval nincs szívesen látva. Csak egyszer beszéltek egymással és abból szűrték le a szüleim, hogy ők ezt a kapcsolatot nem támogatják. Nagyon rossz érzés mind a mai napig, páromnak szintén nagyon rosszul esett az elutasítás.
Én úgy gondolom, hogy nem tudott még kiteljesedni a kapcsolatunk, nehezen hangolódtunk rá a másikra. Előbb volt meg a szenvedély és a szerelem, utána a másik megismerése, kiismerése, megértése. Tudom, hogy ő is sokat dolgozik, hogy működjön a kapcsolatunk, de lehetséges, hogy ő is érzi azt, amit én, hogy (talán) nem teremtettek minket egymásnak. De mi mégis próbálkozunk, igyekszünk. Lehet, hogy szélmalomharc az egész? Nehéz ezt így leírnom, mert nagyon fáj.
Az előző kapcsolatom volt az első komoly párkapcsolatom, ő volt az első férfi az életemben, menyasszonya voltam. Ő 3 évvel idősebb nálam. Érdekes ez a történet is, mert én sokáig nem akartam vele járni, aztán adtam be a derekam és a megismerése után lett belőle szerelem a részemről. Szóval pont fordítva a mostani kapcsolatomhoz képest. A kötődés a mai napig rendkívül szoros, nem bírtuk igazán elengedni egymást. Sok közös idő, közös emlékek, közös dolgok, közös célok…
De oka volt annak is, hogy nem házasodtunk össze. Akkor már nem éreztem a szerelmet és nem tudtam volna úgy igent mondani neki az oltárnál…egyébként mindenben egyetértek amit írtál.
Az utolsó felvetéseden elgondolkodom, de nem biztos, hogy tudnék erre válaszolni, mert annyira más volt minden 16 évesen és annyira más most, 26 évesen egy 9 évig tartó kapcsolat után…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!