Ha valakibe szerelmes vagy, de külsőleg nem az "igazi", akkor ha elmúlik a szerelem mi történik?

Nekem volt ilyenem, halalosan szerelmes voltam egy pasiba aki messzirol tokjo pasi volt, kozelrol pedig egy atlagosan kopaszodo fiatalanak kinezo 39 eves. Voltak olyan szogek, amiben nem tetszett (mittomen ha felreforditotta a fejet) a hangja olyan lanyos volt, vekony volt, total feminin az egesz ember de megis hatalmas, kolcsonos szerelem lett belole.

Aztan felmondtam, nem talalkoztunk es amikor ket eve egyszer lattam az utcan az volt bennem, h "jeeeezus most komolhan en ezen szenvedtem ennyit?". Ket napja lattuk egymast veletlenul es ismet, amikor ramnezett (kovsiban volt) h "nahat, semmi extra".

Szoval ebbol kiindulva ha ez elmulik, akkor nem fogod erteni, h mi tetszett rajta, de mindannyian mashogy eljuk meg:-))

Nekem volt egy exem, akire első benyomás alapján rávágtam, hogy nem az esetem, nagyon nem - később azonban másképp alakult a dolog, ahogy jobban megismertem, összejöttünk, és akkor már nem érdekelt a dolog, sőt, igenis bejött, hiszen a testi negatívumokkal együtt szerettem meg végül.

Szakítás után közvetlenül jó volt vállon veregetni magam, hogy "bezzeg az elején tudtad ösztönösen, hogy nem neked való", de ezt a kis gonoszkodást leszámítva én nem éltem meg csalódásként a dolgot. Fészen ismerős, meg néha utcán összefutunk, de én nem bukom ki, hogy "úristen hogy szerethettem" - mert a jó és rossz tulajdonságait is ismerve tudom, hogy a külseje nem számít. Nem szeretem már, de ettől még nem látom csúnyábbnak. :)