Szerintetek ha valaki nem mutatja ki az érzéseit egy kialakulóban lévő, kezdetleges kapcsolatban az közrejátszhat abban, hogy nem is mélyülnek el az érzelmei a másik iránt?

Pont ebben a cipőben járok egy férfival. Mindketten nagyon nagyot csalódtunk az exeinkben és az elején megegyeztünk, hogy lazán fogjuk fel a dolgot, ott én is hibáztam egy nagyot, mert azt mondtam neki, nem is akarok komoly kapcsolatot. Közben a fenéket nem, nagyon is akartam, csak féltem egy újabb csalódástól. Ő arról beszélt, lila ködöt szeretne, olyan szerelmet, ami magával ragadja, de szerintem az nem úgy működik, hogy meglátsz valakit és máris úgy érzed, nem tudsz nélküle élni. Igenis ki tud alakulni lassan is, sőt, az talán még mélyebb és tartósabb lesz, mert nem lila szemüvegen keresztül látod az életet és a párod, hanem tényleg a maga valójában és tényleg önmagáért szeretsz bele.

Néha azt érzem, beleszerettem és nagyon erős vágyat érzek arra, hogy ezt elmondjam neki, de mindennél jobban félek a reakciójától, hátha elküld, mert megijed vagy egész egyszerűen nem viszonozza. Furcsa "játszma" van köztünk, mióta ismerjük egymást, ha együtt vagyunk, úgy öleljük egymást, mint akik szerelmesek, de az érzéseinkről egyikünk sem beszél. A legtöbb, ami elhangzik köztünk, az találkozásnál annyi, hogy "hiányoztál".

Soha nem voltam még ilyen helyzetben, olyan, mintha mindketten ugyanarra vágynánk, de egyikünk sem meri megtenni a lépést egy szorosabb kapcsolat reményében. Így marad az állandó sóvárgás, hogy a másik tegye meg a kezdő lépést ... basszus, ha most csak annyit írna, hogy "azt hiszem, szeretlek", én lennék a világ legboldogabb nője.

Egy biztos, a félelem a legrosszabb dolog a világon, belénk zárja az érzéseket és nem engedi kitörni. Aztán, mikor késő lesz, már hiába bánjuk.

Én azt kívánom neked, hogy mihamarabb döntsd el, mit is szeretnél ettől a kapcsolattól és csakis a szívedre hallgass, ne az eszedre, mert azt az ego irányítja és az nem jó tanácsadó!

36/N