Van a mondas hogy " Minden szerelem mas". De melyik az igazi?

Mindkettő igazi, ha annak érzed, és maximálisan boldog vagy a partnered mellett.

Nekem is volt már többféle.

21/L

"Van a mondas hogy " Minden szerelem mas". De melyik az igazi?"

Hát amelyiket éppen érzed. Az az igazi.

Nem szeretnélek lelombozni, de én nem hiszek ebben az "igazi" dologban. Olyan van, hogy két ember megismerkedik és akár életük végéig működik közöttük a dolog. Akkor ő az igazi. De nem azért, mert az ég is neked teremtette, hanem mert vele találkoztatok, jól éreztétek magatok, egymásba szerettetek és tudjátok kezelni a kapcsolatot a maga kölcsönösségével, tiszteletteljességével, változatosságával és mindenével együtt. Lehet, hogy mással is menne, sőt, túl sokan élünk itt, hogy ne.:) Csak épp ti ketten találtatok egymásra, a többiek, akikkel később vagy másképp ismerkedtetek meg, nem számítanak ebből a szempontból. Úgy értem, ha valaki nekem "elég jó", értem ezalatt, hogy egyáltalán nem tökéletes, de képes azt a kis atmoszférát és mindent nyújtani a kapcsolatban kölcsönösen, ami számomra úgymond elég ahhoz, hogy őt válasszam, akkor nem nézem azt, hogy ki jobb vagy mások milyenek, mert abba a szemléletbe vagy képbe, amit én szeretnék egy kapcsolattól és egy férfitől, beleillik, minden más, amit még tud, csak egy kis ajándék és extra, amit nem is vártam el, de az ő lényének része. És nyilván csak akkor kezdek valakivel kapcsolatot, ha ez így van, ahogy remélem, ő is így áll hozzám.

Egyébként azt tudni kell, hogy a szerelem egy lappangó dolog. Nem marad mindig intenzív, van, hogy nagyon megy, az első pár hónapban, utána alábbhagy, aztán fel-felbukkan. Alapvetően viszont nem azért maradsz a másikkal, mert szerelmes vagy belé, hanem a lényéért. Nem tudom másképp megfogalmazni, de remélem, érthető. Mikor egy olyan emberre akadsz, akivel mindent megoszthatsz és magát az embert tudod egy az egyben szeretni, becsülni, tisztelni. Legalábbis számomra az jelenti a szerelmet, hogy valaki a társam és képes legjobb barátom is lenni és nem csak azért szeretem, mert baromira vonzódok hozzá, vagy mert klassz a humora. Hanem úgy mindent átfogóan, minden jóval és rosszal, a sajátosságai miatt. Ez nyilván inkább embertársi szeretet, ha a vonzalommal nem számolunk, ami azért megmarad akkor is, ha a szerelmes rózsaszín köd alább hagy. De érdemes úgy tekinteni a másikra, hogy az embert keresd és szeresd benne. Legalábbis hosszútávon célszerűbb.

Nem egy igazi van, szerintem inkább az idő dönti el azt, hogy az lesz vagy sem.

De nem csak a szerelmek különböznek, hanem az emberek is. Ami nekem "igazi", az lehet, hogy neked semmit sem ér vagy fordítva. Például van, akit az első találkozás feldúl, meglátja és megszereti. Ismerek egy ilyen párt, kb. 15 éve egy házibuliban találkoztak először, és kb. azóta együtt vannak. Három hónap múlva eljegyezték egymást. Nem volt kérdés számukra, hogy együtt élik le az életüket.

Amikor megismertem a páromat, csak szimpi volt, semmi több. Mikor összejöttünk, akkor éreztem, hogy ez másabb, mélyebb vonzalom, szerelem, mint ami eddig volt (pedig volt egy nagyon viharos szerelmem, de az mégis más volt). Ezzel együtt nálunk az idő döntött mégis. Sok mindenen keresztülmentünk, de ezek a próbatételek úgy néz ki, csak erősítettek a szerelmünkön. Mással már szerintem rég feladtam volna, pedig nem vagyok az a gyorsan szakítós típus.