Mit tehetnék? Reménytelen.

szeretek egy férfit, aki kapcsolatban él, de mi közelebb kerültünk lelkileg egymáshoz, csak beszélgettünk, semmi nem történt testileg.

neki nem jó a mostani kapcsolatában, de nem tudott szakítani, sérült, és fél újrakezdeni, elfáradt.

maradt mindkettőnkben tüske, az elválás viharos volt, én akartam lezárni vele, mert nem éreztem tisztességesnek ezt az egészet, de ha facér lett volna, vagy folyamatban lett volna, h. facér lesz (szakítás), akkor nyilván megvártam volna.

nem tudom, mennyire volt őszinte: azt mondta, nem vagyok közömbös neki, de abban a drámai pillanatban, amikor én elköszöntem, akkor letagadott mindent, amit korábban mondott... hogy csak sima barátságot érzett irántam.

ezen én felszívtam magam, hiszen amiket mondott, azok romantikus vallomástöredékek voltak (ábrándozik rólam, nem akar elveszíteni stb.)

és persze hogy számon kértem, hogy akkor hülyített eddig, vagy mi a fene.

ezen ő megsértődött, és én is megsértődtem, hogy ő megsértődött... hogy még ő sértődött meg, ezek után...

nem kommunikálunk már egymással... én próbáltam vele ezt tisztázni, sikertelenül.

az a legnehezebb, hogy még mindig nem tudtam megutálni, és semleges sem lett... még mindig szeretem, miközben persze neheztelek is, totálisan összezavart... nem játszott velem, ebben biztos vagyok, de valahogy mégis így alakult az egész...

nem tudok ezen túllépni, nem tudom, mi segítene...

annyira meg vagyok borulva és összezavarodva, h. tiszta ciki, hogy ide írom ezt le, de ez van...