Ti hogyan élitek/éltétek meg egy komoly párkapcsolatban a szerelem elmúlását, azt az időszakot, mikor elkezdtek zavarni olyan dolgok, amik előtte nem?

Azt az időt szerintem jól átvészeltük.

Sokkal erősebb probléma hogy változunk folyamatosan és pl. azok a dolgok amik segítetek minket összehozni már nincsenek úgy jelen az életünkben.

Pl. sokszor néztünk filmet együtt. Mostanra viszont évi 1-2 filmet ha megnézek. És kimondottan rosszul érzem magam filmnézés közben. Untat. Minden bajom van.

a szerelem négy lépcsője:

szeretlek, mert az enyém vagy

szeretlek, mert ilyen vagy

szeretlek, de...

szeretlek.

Hajrá tovább, vagy vess véget!

Engem mindenki azzal nyugtatott, hogy ez a csiszolódás időszaka, és teljesen normális, ha az őrületbe kergetjük egymást néha. :D

Egyébként én nagyon rosszul viseltem, meg voltam róla győződve, hogy sehol sincs ennyi gond mint nálunk, és sose lesz ebből tartós kapcsolat, meg persze közben magamat is utáltam, hogy mekkora házisárkány vagyok, és miattam van minden, más nő tuti mosolyogva legyint ezekre.

Nekem az volt egyszer baromi nagy pofon, mikor valami full apróság miatt (összetört véletlen valamit otthon) úgy jött oda hozzám a párom, mint a kivert kutya, hogy mondania kell valamit, de ne dühöngjek nagyon. Na, az ott nekem elég nagy kijózanítás volt, hogy ennyire nem lehetek szörnyű, hogy azt is féljen elmondani, ha véletlen volt. :D

#6-os, a sorozatokat sem bírom megnézni. A legutolsó próbálkozásom a trónok harca volt, de a 2. évadot már nem fejeztem be. Nem bírtam tovább. Pedig a fantasyt szeretem. Gobdoltam csak sikerülni fog. De nem.

Egyedül a dokumentum filmeket vagyok képes végigülni.

OFF