Minduntalan olyan emberekbe szeretek bele, akiket a sors valamiféle nehézséggel súlytott, de külzdenek az ellen és a lehetőségekhez képest megvalósítják céljaikat. Ez normális? Más is van így ezzel?

Az emberen nagy többsége használja kifogásként, hogy jajj ő milyen hátránnyal indul mert blablabla. Nem hiszem, hogy reálisan látnád ezeket az embereket.

Amire még szintén érdemes odafigyelni, hogy nem mindegy, hogy tényleg nehézségekkel súlytotta az élet, vagy pedig ő csinálta ezeket magának. Hiába látod úgy, hogy tesz ellene, ha igazából már régen túljuthatott volna rajta, csak így a kényelmes neki és jobb embernek tűnik ettől.