"Nincsen jobb, csak más"? Te egyet értesz? És aki többször házasodott? (Kor/Nem)

Másképp fogalmazok.

Ha van egy jó kapcsolat, és felrúgod azért, mert jön egy új, akkor meg fogod bánni. Nagyon ritka a tényleg jó. Meg kell becsülni.

Az új csak azért jó, mert új és izgalmas. De ha ez elmúlik, nem marad semmi.

Aham, így már jobban értem! :D

1. Szerintem az emberek egy része megbánja, más nem. Sokan lépnek ki jó kapcsolatból egy újért, mert az izgalmas. De az igazom elmúlik, a tényleges társ meg már továbblépett. Ők megbánják. De van, aki egy rossz kapcsolatból lép ki, ők nem bánják meg.

Volt egy barátnőm, akivel nagyon passzoltunk, de idősebb volt nálam és más életszakaszban járt. Nála valamelyest megbántam, mert tökéletesek lettünk volna, DE nem akartam visszahúzni. Ha pár évvel később találkozunk, akkor minden passzolt volna. Az előző barátnőmmel nemrég szakítottam. Azt mondta, hogy szeret, de nem éreztem. Nem bántam meg, hogy kiléptem a dologból. Utána egy kicsivel ismerkedtem egy lánnyal, akinek bejöttem, de bizonyos körülmények miatt egy másik sráccal kezdett el találkozni, mi meg hanyagoltuk egymást. Próbálkozott még ismerkedni, de rájött, hogy nem fog menni úgy, ahogy ő kitalálta. Újra rám írt, hogy mégis csak komolyat akar tőlem, mert milyen komoly vagyok és nem csak szexre kéne. Hát, ő megbánta a dolgot, én viszont örülök, hogy nem rá alapoztam. Furcsa, de nálam jó páran jönnek vissza ilyen szövegekkel.

2. Ezt nem lehet előre megmondani általában. Ha nálam jönne egy új, akkor először tisztáznám magamban, hogy mi a helyzet. De az, hogy jött egy új, már rosszat jelent.

Az intenzív szerelem elmúlása szerintem emberfüggő. Én éveken át tudtam szeretni a barátnőimet.

Nálam kétféle lezárás volt. Vagy a másik változott meg nagyon a nekem nem tetsző irányba, amit én nem bírtam elviselni és a veszekedések miatt szakítottunk (én ilyenkor nem szakítok, mert hiszek abban, hogy ő még ő...). Vagy pedig én nőttem ki a kapcsolatot és a másik nem fejlődött velem és kevés lett nekem vagy túlságosan más. Pl kamaszkorból fiatal felnőtt korba való átmenetnél nekem kialakult a kötelességtudat, meg a komolyabb pályaválasztási szándék, ő meg csak volt és nem akart semmit. Megjelent egy új szempont, amiben már annyira eltértünk, hogy nem illett az életembe. De volt ilyen később is, mikor én szerettem volna összeköltözni, meg komolyabban venni ezt, ő meg nem tudott bánni a pénzzel meg még mindig csak kísérletezgetett... Itt sem ment.

Imádkozom, hogy ne legyen ilyen a gyerekvállalással vagy az eljegyzéssel, mert az mellől is dobbantok, aki nem képes családot alapítani velem, vagy legalább megkérni a kezem egy 4-5 éves kapcsolatban (addigra legalább 30 leszek...)

Másba nem szerettem bele így konkrétan, mivel mindig hatalmas 1-2 éves "gyógyulások" voltak a szakításaim után. Viszont ha ilyen van, meg kell különböztetni a fellángolást és a szerelmet. Mindkettő csak akkor lehet, ha nem az igazi az a kapcsolat, amiben van az ember, és mindkettővel lehet az, hogy meg lehet javítani azt és ki lehet jönni a mélypontból... Viszont a fellángolásnál inkább ba kíváncsiság meg amit még hozzáképzelsz, megy, a szerelemnél meg kicsit mélyebb az ismeretség... Pl egy barát esetében. Ott szerintem érdemes elgondolkodni, hogy egyáltalán érdemes-e a régin küzdeni, mert bizony ha a másik alapjaiban élhetőbb életet képes neked "adni", meg eleve, ha valaki mellett bele tudsz szeretni másba... Akkor eléggé lemondtál már a régiről és nincs úgy sok értelme pofozgatni sem, hogy tulajdonképpen csak a becsület meg a múlt vezérel, amúgy meg szarnál már az egészre.

Szóval ez oda-vissza megy. Egy kapcsolatot csak akkor érdemes lezárni, ha nagyon rossz... Viszont egy szerelem egy harmadikkal is csak akkor tud kialakulni, ha már régóta nagyon rossz. Azért az nem 2 nap, amíg a kötelék az egyikkel szétbomlik és a másikkal kialakul...