Túl nagyok az igényeim, ha CSAK egy átlagos pasira vágyok?

Ez a "mindenkinek jár egy esély, a kinézettől, "lúzerségtől" "

szöveg kissé sántít nálam, kb mintha eddig a földi alattvalóiddal találkoztál volna a felhők közül, ilyenkor ne a csalódásokat nézegesd, meg milyen balszerencsés vagy a férfiakkal, hanem némi önismereti tesztet állíts önmagadnak, és próbáld megfigyelni, átlag nők, jól működő kapcsolatban hogyan viselkednek, mitől tart annyi ideig a dolog, ameddig.

Szerintem ne keress kétségbeesetten kapcsolatot, de ne is lökj el mindenkit magadtól.

Éld az életed és ismerkedj kötetlenül, találsz majd számodra szimpatikus, vonzó és megbízható társat.

Egyrészt tökmindegy, hogy milyenek az igényeid, ha rosszul választasz, s kérdésben elég zavarosan vannak tálalva az elvárásaid, szerintem az a nevetséges, hogy úgy fogod fel, hogyha összejössz pl. egy “lúzerrel”, ő majd kedves és kitartó lesz. Neked inkább emberismerő képesség kène, hogy jól tudj vàlasztani, mert az elképzelésed alapján nem biztos, hogy kedves odaadó párra lelsz. Tehát árnyaltabban fogalmazd meg az elvárásaid, mert az így semmitmondó, hogy “átlagos elvárás”. Miben átlagos, karrierben, társadalmi rang? Az érzelmekben attól még ne legyen átlagos, szerelem legyen benne! Onnantól kezdve az mindegy, hogy milyen hibái vannak az illetőnek.

Másrészt meg az elvárásokon túl szàmíthat az is, hogy milyen a viselkedésed a kapcsolatban, illetve hogy ítéled másokét. Tehát a kapcsolat nem olyan, mint amikor az elvárásod alapján leveszel valamit a bolti polcról és onnantól kezdve megszerezted, a tiéd. Nem csak megszerzésre törekedsz, hanem úgy viselkedtek egymással a kapcsolatban, hogy kedvetek legyen egymással maradni, mert nem csak tárgyak vagytok, amit megkell szerezni és kész. Ha te is érzéketlenül állsz hozzá a kapcsolathoz “épp csak legyen” alapon, az érződni fog rajtad és zavaró lehet nyílván. Ez nem felületes elvárásokról szól, hogy lúzerrel jöttél-e össze, vagy biztos egzisztenciájú palival, az érzelmekben és bánásmódban bárkinek lehet elképzelése arról hogyan is kellene bánniuk egymással vagy mi a szerelem. Kell legyen az embernek annyi önbecsülése, hogy “a társadalmi rangjától” , kinézetétől függetlenül igazi lelki értékeket várjon a kapcsolattól, érzelem, szeretet mindenképp legyen, mert az alapozza a kapcsolatot.

#6 Oké, te szerelmes voltál bejéjük. Kölcsönös volt? Ők hogy viszonyultak a szerelmedhez? Sok embernek csak az egóját fényezi, ha érezheti azt, hogy szeretik, de az még nem kölcsönösségen alapuló szerelem.

Nincs olyan összefüggés, hogy “ha valaki csúnya, vagy lúzernek nézik akkor jobban tud szeretni”, én sem ezt tapasztalom. Ennek semmilyen köze sincs a felületes elvárásaidhoz. Nincs előre leírva, hogy szèp párom lesz, vagy ronda, vékony vagy kövér, de nem is ezt nézem, nem ez határozza meg az egészet.

Szerintem meg pont, hogy emelj csak az elvárásokon. Nekem az öregedéssel az elvárásaim száma szinte csak nőtt, és egyre inkább kezdtem olyan embereket észrevenni csak, akik tényleg illenek is hozzám.

Slussz poén, hogy csak idősebb fejjel jöttem rá, hogy a saját tulajdonságaimat vártam el másoktól is, és amiatt éreztem kevésnek magam, hogy olyasmit akarok, amit én már rég megvalósítottam (pl önállóság, hűség, egészséges életmód, kompromisszum készség stb..)

Felejtsd el jó gyorsan, hogy te egy akárkivel is beéred, semmi értelme hidd el. Fogalmazd meg pontról pontra mit szeretnél, és úgy jelentősen könnyebb lesz keresni.