Egy párkapcsolat tényleg egyenesbe hozza az ember életét, ha most valamennyire padlón van vagy ez egy hollywoodi mese?

Egy párkapcsolat... hát ideig-óráig, mint tüneti kezelés működhet, hiszen megszabadít a depressziótól stb. De aztán hamar újra előjönnek a rossz viselkedésminták, jön a zuhanás, és már nem csak a saját életed keseríted meg, hanem a párodét is. Ezek általában önző függő kapcsolatok, ahol nem két egész ember van, hanem két fél ember próbál meg egy egészként működni, ami beteges, rossz kötődés.

Tehát az embernek előbb önmagától kell tudni, hogyan legyen boldog. Ez után képes lesz önzetlenül szeretni, független kapcsolatban lenni, ahol már két teljes egész ember él szeretetben, szükségleteik megéléséért, kielégülten, boldogan

>akiknek jó párkapcsolatuk

Ez fontos. Nem általánosságban a párkapcsolat az, ami kiegyensúlyozottabbá tesz és segít kiteljesedni, hanem egy >jó< párkapcsolat. Ha azt hiszed, hogy a párkapcsolat önmagában automatikusan segít, csalódni fogsz, mert egy párkapcsolatból nem tudsz kivenni többet, mint amit beleteszel.

Azt hiszem hogy ez attól is függ, hogy miért vagy padlón?

Szokták mondani, hogy egy üres tányérból nem tudsz mást sem megkínálni.

Annyi biztos hogy párban könnyebb megoldani a problémákat. Persze ehhez egy olyan társ kell aki szeret és melletted van mindenben. Ebben a helyzetben tény hogy nehezebb találni párt is. Nem csak arra értem, hogy kevesebb embernek kellesz, hanem neked is nehezebb a sok probléma miatt megérezni a szerelmet.

Pontosan miért vagy padlón?

"akiknek jó párkapcsolatuk van ők kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak, akik egyedűl vannak ők ritkábban érzik jól magukat."

Szerintem:

a, vannak, akiknek jó a párkapcsolatuk, így valóban kiegyensúlyozottak;

b, van párkapcsolatuk, de csak azért, hogy legyen;

Akiknek nincs párkapcsolatuk, azok:

a, vagy sosem volt nekik, így nem tudják, hogy mit hagynak ki (pozitív/negatív értelemben egyaránt). Így:

a1, aki önként vállalta a párkapcsolat nélküliséget, ők tudnak boldogok lenni;

a2, akinek így alakult, az is tudna, ha akarna, és túltenné magát a múlton, a történteken.

Nem feltétlen a párkapcsolaton múlik, hogy valaki egyenesbe kerül-e vagy sem, mert nagyon sok múlik az egyénen önmagán, hogy mit akar, van-e célja az életben. Viszont a párkapcsolat egy motiváló erő vagy minta tud lenni a másik számára (értsd: "én" introvertált vagyok, de a "társam" extrovertált, és lehet, hogy ez a fajta stílus hatására bennem is előjönnek a nyitás lépései a világ felé).

Nem.

Egy jó(!) párkapcsolat plusszt nyújthat, inspirálhat új közös célokat adhat, teljesebbé tehet. De gondokat nem fog megoldani. A kigyensúlyozottság nem a párkapcsolat következménye. Inkább fordítva: aki kiegyensúlyozott, rendben van magával az könnyebben tud párlapcsolatot találni és kialakítani.

Arról nem beszélve, hogy a padlón fekve nagyon nehéz társat találni. És ebben semmi önzőség sincs - az elvárása ezzel szemben igenis önzőség. Az ember azt keresi akivel boldog lehet, nem azt akit össze kell kaparnia. Mielőtt ezt bárki is félreéetelmezné: nem arról van szó, hogy egy meglévő kapcsolatban támigatást nyújtani, ha beüt a crach, hanem arról van szó, hogy alapjáraton ahhoz vonzódunk, akivel jól érezzük magunkat, ennek oedig feltétele, hogy egyébként is jól legyünk magunkkal.