Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha már 7 hónapja nem tudok továbblépni, akkor inkább forduljak szakember segítségéhez?
7 hónapja megszakítottam a kapcsolatot egy lánnyal, akibe szerelmes voltam. Több kérdést is kiírtam ide a gyakorira ezzel kapcsolatban. Röviden: miután szakított az exével (aki régen a legjobb barátom volt, de összevesztünk), engem keresett meg, persze én egyből szerelmes lettem belé, ő barátzónáztatott másfél évig, de a végén kiderült, hogy nem csak velem nem volt őszinte, de még a családommal is szemét volt.
Megszakítottam vele a kapcsolatot november elején, azt hittem, hogy idővel könnyebb lesz. De nem lett. Még ma is minden nap gondolok rá, a mai napig fáj, hogy hazudott nekem és megbántott. Sajnos a magánéletem sem alakult túl szerencsésen, nem megy a csajozás/ismerkedés, se online, se offline. 3 randim volt, egyik se járt eredménnyel. Napról napra egyre frusztráltabb vagyok, egyre boldogtalanabb. Depressziós lettem, bipoláris, súlyproblémáim lettek, állandóan szorongok, nem vagyok boldog, sőt kimondottan sz*rnak érzem magam. Még mindig fáj, hogy nem engedett közel magához, hogy hazudott nekem, és hogy a valamikor legjobb barátommal összejött (még ha nem is volt tartós a dolog).
Most két lehetőséget látok. Az egyik, hogy megkeresek egy profi pszichiátert/pszichológust, vagy hogy beletörődök abba, hogy a magánéletem egy csőd, és inkább feladom az ismerkedést, bezárkózok. Mi lehet a megoldás?
29/f
válasza:Én azt ajánlom, keress pszichológust! Ne pszichiátert, mert ott alapvetően betegként kezelnek, azonnal diagnózist kapsz és gyógyszereket, amik a problémáidat nem fogják gyökerestül megoldani soha. A depressziódat lehet, hogy enyhítik, de összességében nem segít a pszichiáter abban, hogy megküzdj valóban ezzel a kudarccal és csalódással.
Én a helyedben olyan pszichológust keresnék, aki önismerettel, párkapcsolatokkal, gyásszal is foglalkozik.
válasza: válasza:Én tényleg ki akarok lábalni ebből, de képtelen vagyok. Úgy érzem, hogy nem érek annyit, mint ők. Élnek tovább, csajoznak, pasiznak, elvannak. Én pedig minden nap ezen a traumán rágódok. Sokat segítene, ha valaki segítene ezeket lebirkózni, de amint írtam, nem sikerült senkivel sem összejönnöm, mintha nem kellenék senkinek vagy nem lennék senkinek sem az esete. A környezetem meg vagy cseszeget (miért nem csajozol már be?), vagy csak hülyeségekkel etet (eljön még az a lány, akinek te fogsz kelleni).
Életcél? Gondoltam a sportra, de nem segített túl sokat.
válasza: válasza: válasza:És ahhoz mit szólsz, hogy én már másfél éve vagyok ugyanebben a helyzetben? Tudom, ismerkedni kéne, meg mást keresni, de így hogy?
Ja és pszichiáterhez is járok és gyógyszert is szedek, nem ez, hanem más miatt.
(Egyébként úgy bírom ezt a "csakis te tudsz segíteni magadon" dumát... valaki mindig bemondja, ha lelki dolgokról van szó. Én majd lábtörötteknek meg cukorbetegeknek fogom ezt mondani, kíváncsi vagyok, ahhoz ki mit szólna.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!