Szerintetek szakemberre van szüksége? Túlzás lenne, amit csinál?

A feleségem rajongva, már-már megszállottan szeret engem, ami természetesen nem lenne baj, ha nem társulna hozzá a beteges aggódása és féltése. De komolyan, úgy kezel, mintha nem a férje, hanem a gyereke lennék. Vagy inkább a kisbabája. Babusgat, ami nem probléma, de egy idő és mennyiség után ez meglehetősen irritáló, a széltől is óvna, csoda, hogy dolgozni elenged. A munkahelyemen úgy fél óránként hívogat, hogy megtudakolja mit csinálok, minden rendben van-e, milyen napom van. Sokszor megcsinálom, hogy egyáltalán nem válaszolok a hívására, ilyenkor általában vagy berohan hozzám, vagy otthon tűkön ülve vár és pánikol. Egyszer még a testvérét is beküldte hozzám, hogy ellenőrizze, nem vagyok-e életveszélyben. Pedig csak egy sima, egyszerű, biztonságos, kicsit unalmas irodában dolgozom. Mi baj történhetne?! A másik pedig, amikor hazaérek a munkából, úgy fogad, mintha évekre mentem volna el, valami veszélyes helyre, és amíg nem voltam otthon, ahogy már írtam, pánikol és konkrétan halálra aggódja magát: "Mi lesz, ha valami történik veled?". Arról ne is beszéljünk, milyen jelenetet rendez akkor, ha mondjuk kocsival megyek be dolgozni...

Volt olyan eset(ami ma már egyre gyakoribb), hogy elsírta magát, amiért végre újra láthat. Azt hiszem, ebből következtethetek arra, hogy a helyzet kezd egyre súlyosabbá válni nála...

Ha itthon vagyok, folyamatosan rajtam tartja a szemét, követ, istápol, felügyel, fogdos, simogat, kiigazít, mint egy öt évest. Az őrületbe kerget!

Minden áldott este, mikor alszunk, hozzám bújik, ami még mindig nem lenne baj, ha közben nem csak személyes térhez, de levegőhöz is jutnék. Gyakran napokat nem vagy alig alszik, mert a munkám miatt van, hogy el kell utaznom másik városba (ne adj Isten, másik országba - na akkor kész cirkusz van!). Egyszerűen azért, mert aggódik,olyankor is folyamatosan hívogat. Múltkor megbetegedett, muszáj volt ágyban lennie, és azon kesergett, hogy nem tud rólam (és nem a 4, illetve 6 éves fiainkrol!) gondoskodni...

Nem tudom, hogyan hangzik ez így most leírva, talán nem olyan szörnyűnek, mint amilyen, de higgyétek el, marha idegesítő. Beszélni nem lehet vele, mert elkezd bőgni és mentegetőzik, hogy ő csak azért csinálja, mert nagyon-nagyon-nagyon szeret engem. Én viszont felnőtt férfiember vagyok, nincs szükségem ilyenfajta és mennyiségű istápolásra és féltésre.

Arra gondoltam, felhozhatnám neki a szakértői segítség lehetőségét, de mivel képtelenség vele normálisan kommunikálni, tanácstalan vagyok.

Hogyan cselekednétek a helyemben? Mivel próbálnátok meggyőzni őt, hogy már túlzás, amit művel?