Szerelem vagy szeretet?

Ragaszkodás csak!

Saját tapasztalatom szinte ugyan ez volt.

Amikor kicsit több, mint 2 éve már együtt voltunk elkezdtek apró problémák,nézeteltérések lenni,amiket ő sajnos nem úgy kezelt,mint ahogyan kellene,s nekem ezek mind rosszul estek. De nagyon türelmes voltam,próbáltam megbeszélni vele. Egy darabig ment. Aztán mondott néhányszor olyan dolgot,amit ép eszű ember nem mond olyannak,akit valóban szeret. Itt már elkezdtem azon gondolkozni,hogy biztosan jók vagyunk mi így együtt? De ez csak egy röpke pillanat volt. Majd pár nappal az után,hogy 2,5 évesek lettünk,mondott megint olyant,amit már sokszor hallottam, s akkor már nem néztem el.Egész nap azon agyaltam,hogy miért mondja ezt? Amikor figyelmeztettem,hogyha ilyet mond,szakítani fogok.(nem vette komolyan ezek szerint) Nagyon rosszul éreztem magam miatta,s tudtam akkor már,hogy nem illik hozzám...Másnap elé álltam,elmondtam,hogy mi bánt,s hogy ebből elegem lett,mert nem építő jellegű volt már a kapcsolat, hanem csak visszahúzott. S szakítottam vele.

Mellesleg én az utolsó boldog pillanatig nem tudtam volna mással elképzelni semmit sem,de aztán rájöttem,hogy dehogyisnem!!! Mert ő nem adta meg nekem azt,ami igazán érték. S olyan boldog lettem,a szakítás után,hogy az kész csoda 😄. Hálistennek,nem sokkal rá,megtaláltam a tényleg hozzám illő embert,aki érdekes módon sosem bántott meg semmivel kicsitse.

Ez azért van, mert nem akarod elfogadni a barátodat olyannak amilyen. Mindig másokra hallgatsz és csak a hibáira koncentrálsz. Szerintem a szüleid, vagy a barátod szülei uszít benneteket egymásnak.

Tökéletes ember nincs. Mindenkinek vannak hibái. Egy kapcsolatban mindig vannak mélypontok és néha neked kell engedni, néha meg a barátodnak. Okos enged szamár szenved.

Ez a kapcsolat szeretet, ahol az együttérzés, megértés, tisztelet és a másik munkájának értékelése a fontos. Valamint a közös célok éltetik.